Előnyei a szóló edzésnek - csak te és a géped

Miért preferálja valaki a szóló bringázást a csoportos edzéssel szemben, mik az előnyei az ilyen kerékpározásnak és mit nem érdemes elfelejteni?

Az országúti kerékpározásról szóló sorozaton belül most ebbe a témába merülök el. Bár nem tűnik jelentősnek, a különbség a magányos és a társas bringázás között egészen markáns, és az élmény is eltérő. Valószínűleg senki sem kizárólagosan híve az egyiknek vagy a másiknak, de bizonyos preferenciák gyakran érezhetőek.

Én ebben a tekintetben nem vagyok elfogult, szeretek egyedül és csoportban is menni, ez nálam 50/50. De ismerek olyanokat is, akik inkább egyedül bringáznak, ritkán látni őket csoportos találkozókon. A másik oldalon pedig ott vannak azok, akik ha nem viszik el őket közös tekerésre, maguktól nem fognak elindulni. Mik azok a dolgok, amik miatt néha kedvünk támad egyedül edzeni? Miben különbözik egy ilyen kerékpározás, mire érdemes közben gondolni, és hogyan készüljünk fel rá?

Egyszerűen felpattanok és megyek

Nektek is vannak Facebook vagy WhatsApp csoportjaitok, ahol megbeszélitek a közös bringázásokat? Néha elég kaotikus, minél több tagja van egy ilyen csoportnak, annál könnyebben el lehet veszni a konkrét időpontra és helyre érkező válaszok áradatában. Néha egyszerűbb, ha az ember fogja magát és egyedül vág neki a világnak. A szóló tekerés másik előnye, hogy senki sem tolja el a találkozó időpontját, vagy ami még rosszabb, késik. Ti hogyan oldjátok ezt meg, másodpercre pontosan indultok, vagy adtok egy-két perc ráhagyást?

A saját kedved szerint

Több kerékpáros együtt tekerésekor sokat számít a teljesítményük. Ha nagyok a különbségek a csoportban, senki sem elégedett. Valakinek túl lassú a tempó, míg más már az első mini-dombnál leszakad. Ezért, ha az ember egyedül indul útnak, nem kell ezzel törődnie, a saját tempója szerint haladhat, nem kell senkihez alkalmazkodnia.

Ha az ilyen különbségek ellenére is kedv van egy közös bringázásra és élményre, adok egy tippet, ami nálunk bevált. Az edzés első felében egy „Szabályozott tempó” van érvényben, ami a leglassúbb taghoz igazodik. Néha rá kell szólni az elöl lévőkre, hogy fékezzék meg megvadult lovaikat, de többé-kevésbé odafigyelünk egymásra, és ez működik. Az edzés második felében, a kávé- és fagyiszünet után, jön a „Cukros tempó”, ahol minden megengedett. Amikor a gyorsabbak kiélhetik magukat, tíz percet várunk a többiekre, majd megegyezés szerint együtt térünk vissza, vagy még egy-két kergetőzés is belefér.

Szisztematikus felkészülés

Ha egy edzésterv szerint készülsz, például egy magánedzővel, akkor a külön edzés valószínűleg az egyetlen megoldás, hogy betartsd az összes előírást. Ha már ilyen szinten edzel, akkor a wattmérő az alap, és az edzőtől pontosan megkapod, milyen watt-teljesítménnyel, mikor és meddig kell menned. Ha valaki ezt a megközelítést csoportban próbálja ki, furcsa helyzetek adódnak, amikor az illető rejtélyes módon kiszakad a csoportból, vagy épp ellenkezőleg, hirtelen elkezd előzni. Ha épp aznap rövid intervallokat kellene csinálnia, az aztán lenne az igazi "show" !

Amerre a szívünk húz

Közös bringázáskor általában megegyeznek, merre mennek, és mindenki tartja magát a tervhez.

A szóló tekerés másik előnye, hogy senki sem tolja el a találkozó időpontját...

Ha az ember egyedül indul, pár kilométer után felmérheti, milyen állapotban van, és ehhez igazíthatja a célját. Ha a bringás fáradtnak érzi magát, nyugodtan kihagyhat egy emelkedőt; ha a lábfájás elmúlt a kezdeti kilométerek után, nem gond meghosszabbítani a kört. Nincs rosszabb annál, mint amikor a csoportos tekerés közben, néhány méterrel a kereszteződés előtt hirtelen megváltozik a terv; ilyenkor senki sem tudja, merre kell fordulni, és csak a feszültség terjed. Többször előfordult már, hogy a boly kettészakadt a körforgalomban, főleg a tavaszi edzőtáborban, amikor nagyobb a csoport, a bringások nem ismerik egymást, és a terep is ismeretlen.

Gyönyörködés

Néha az ember egyszerűen csak ki akar kapcsolni, bringázni egyet lazán, megállni, amikor kedve tartja, körülnézni, szép fotókat készíteni. Ha jól ismertek valakit, és hasonló a hangulatotok, nyugodtan menjetek együtt, ennek az az előnye, hogy van fotósotok, és nem kell a szelfikre hagyatkoznotok . Ellenkező esetben ügyetlen és önző dolog lenne megállítani egy bringás csoportot, és a kerékpáros jobban teszi, ha nyugodtan elindul egyedül.

Pszichohigiénia

Erre a kerékpározás kiváló sport. Elegendő időd van a gondolataid rendezésére, a kilométerek múlásával és az endorfin felszabadulásával a dolgok könnyebben megoldhatónak tűnnek, új gondolatok jönnek. Néha pedig az ember teljesen ki akar kapcsolni, nem akar gondolkodni semmin, csak tekerni. Ilyenkor figyelni kell, hogy a figyelem ne szűnjön meg teljesen, nehogy belefussunk egy kátyúba, vagy valami butaságot csináljunk az utakon.

Gyakorlati okok

Még ha kedvetek is van egy közös edzéshez, ha teljesen új a bringád vagy a cipőd, jobban jársz, ha az első utadra egyedül indulsz. Nem arra gondolok, hogy meg kell szoknod az új anyagot, az a legkevesebb, hanem arra, hogy az első tekeréseknél gyakran még állítani kell a dolgokon, mozgatni a nyergen, eltolni a stoplikat, és hasonlók. Jobb, ha ilyenkor magaddal viszel hagyományos, nagy imbuszkulcsokat, és egyedül mész el erre a beállító körre. Ugyanez lehet a helyzet, ha egy Bikefitting után változtattak a pozíciódon, és próbakörre készülsz. Ott is előfordulhat még egy kis finomhangolás.

A szerencse a felkészülteket segíti
A praktikus dolgok közül, amire érdemes még a tekerés előtt gondolni, ne felejtsd el a szükséges felszerelést, amire szükséged lesz, ha valami elromlik. A felszerelésen kívül jó, ha az egyes feladatokat előre begyakorlod, nehogy valahol az út szélén kelljen megtanulnod.

Ha az ember egyedül megy, kevésbé látható, mint egy csoport, nő a figyelmen kívül hagyás veszélye. Ehhez mérten válassz a ruhatáradból. Ha a ruházatod sötét, terepmintás vagy fekete, nagy segítség lehet a nappali világítás, esetleg egy radar. Én felfedeztem a kerékpáros fényvisszaverő mellényt is; amikor csúcsforgalomban indulok, a lámpák mellé azt is felveszem.

Ha tudják, nem félnek

Jó szokás, ha előre értesítesz valakit arról, merre mész, ha esetleg baj történne, könnyebben megtalálnak. Ez ellentmond annak, hogy az ember a saját kedve szerint változtat a körön, de ezekben az esetekben a technológia segít. Vagy megosztod a live tracking-et valakivel, aki a térképen követni tud, vagy ha már megtörtént a baj, vannak bukósisakok és kerékpáros komputerek, amelyek érzékelik az esést, és értesítenek valakit. Ideális, ha magadnál tartasz egy jól hozzáférhető helyen nevet, címet és ICE (In Case of Emergency) kontaktot, ha segíteni kell. Jobb felkészültnek lenni, és ideális esetben sosem kell felhasználni. Élő követést beállíthatsz Garmin vagy Wahoo komputereken. Az Abus márka bukósisakokat készít esésérzékelővel, hamarosan kaphatók lesznek a shopban is Quin jelöléssel.

A cikkben megpróbáltam felidézni azokat a dolgokat, amikért szeretem a szóló bringázást. El tudom képzelni, hogy ti még ezer további okot is találtok, amiért nektek ez ízlik. Ugyanúgy szeretem a közös edzéseket is, azoknak is megvannak a maguk előnyei.