Országúti, gravel vagy mindenes? 100 kilométer a Mátrában a Superior XR 9.5-tel

Fél évnyi aszfaltozás után végre elvittem a Superior XR 9.5-öt oda is, ahol az út minősége már csak erős jóindulattal nevezhető országútinak.

Korábban már jártam ezen a környéken, akkor viszont még a mindenes Trek alumínium gravelemmel. Azon 48 mm-es gumik voltak, így különösebben nem kellett aggódnom amiatt, hogy mi történik, ha az aszfalt egyszer csak elfogy, vagy az út minősége hirtelen átvált „ezt biztosan útnak nevezik?” kategóriába.

Most viszont egy lightosabb kört raktam össze, mert ideje volt végre megnézni, mit tud a Superior XR 9.5 GF kerékpár akkor, ha nem csak aszfalton használom.

Egy vérbeli országúti bringa után ültem át rá, ezért eleinte kíváncsi voltam, mennyire lesz kompromisszumos az egész. Fél éve használom, de eddig szinte kizárólag aszfalton mentem vele.

És ott már megszerettem.

A bringa merev, jól össze van rakva, stabil és aszfalton is kellően gyors. Lejtőn,gyorsabb kanyarokban egy picit több erőt kell beletenni az ívbe, mint egy klasszikus országútival, de ez egyáltalán nem vészes. Inkább csak más érzés.


Viszont egyre jobban érdekelt, hogy mi történik, ha az aszfalt helyett elkezdem olyan helyekre vinni, ahol már a gumiválasztás is fontosabb kérdés, mint az, hogy mennyire aero a kulacstartó.

A Mátra erre tökéletes tesztpályának tűnt.

A cél nagyjából 100 kilométer volt, főleg rossz minőségű aszfalton és murván, néhány hosszabb emelkedővel, valamint egy kis „magyar Stelvióval” megfűszerezve.

Nem teljesen gyári konfigurációban

A túrára azért nem teljesen gyári felszereltséggel indultam.

A gyári kerékszett helyett egy másik, 25 mm belső szélességű alumínium kereket használtam. Előre egy TUFO GRAVEL THUNDERO 700x48C külső gumi, TR, kevlárperemes került, hátul pedig maradt a 40 mm-es Bontrager.


Ez a kombó erre a túrára teljesen jó választásnak bizonyult.

Az első keréken lévő 48 mm-es gumi már ránézésre is azt sugallta, hogy ma nem kell minden egyes kavics előtt életbiztosítást kötni. Hátul egyelőre maradt a 40 mm-es Bontrager, bár az utódja, a TUFO GRAVEL SPEEDERO 700x40C TR külső gumi, kevlárperemes már úton van.

Nagybátonyból indulva, egy kis Vršič-hangulattal

A túrát Nagybátonyban kezdtem. Egy laza emelkedő után elértem az első erdészeti utat, amely macskakővel volt kirakva.

Nyilván nem a Vršič-hágón voltam, de a hűvös reggeli levegő, a fenyves illata és a macskakő együtt azért adott egy kis Vršič-feelinget a kezdeti kilométereknek.


Itt még módosítottam a guminyomáson, majd továbbindultam az erdőben.

A következő szakasz murvás, döngölt erdészeti úton vezetett. A kitermelt fa mennyiségéből ítélve ezt az utat nem csak a vadak használják, így akadtak mélyebb nyomok és egyenetlenebb részek is.


A Superior viszont meglepően jól vette az akadályokat.

Aszfalton már tudtam, hogy mit tud, de terepen kellemes meglepetés volt. A szélesebb gumikkal és megfelelő nyomással az egyenetlenségek jelentős részét szépen elnyelte, és ami mégis átjutott, azt a karbon uléscső tompította, így a bringa is sokkal jobban kezelte, mint amire számítottam.

A 105 Di2-nek a murva sem okozott problémát

A Shimano 105 Di2-től alapvetően nem féltem, de kíváncsi voltam, hogyan működik gyorsabb tempónál, rázósabb úton és terepen. Röviden: tökéletesen.

A váltás gyors volt és pontos, és egyszer sem éreztem azt, hogy a rázkódás vagy a terep különösebben zavarná. Ezen a túrán maximálisan elégedett voltam vele. Van viszont egy dolog, ami kevésbé tetszik.

A lánc még aszfalton is hajlamos néha hozzáverődni a hátsó támvillához. Nem tudom, hogy azért feltűnőbb nekem, mert korábban Ultegrát használtam, vagy inkább a váz kialakítása miatt ilyen. Terepen viszont már zavart.

A high-tech megoldás végül egy régi kormánybandázs lett, amit egyszerűen feltekertem a támvillára. Nem lett tőle szebb a bringa. Viszont csendesebb igen.

48 milliméter az elején, és máris más lett az út

Szuha előtt jobbra fordultam a Gombástó üdülőterület irányába. Az út itt nyomokban aszfaltot is tartalmazott, de volt olyan rész, ahol inkább a „valamikor talán ez is aszfalt volt” megnevezés állt volna közelebb az igazsághoz.

Itt nagyon örültem az első kerékre választott guminak. A nyomást sikerült jól belőni, így a rázkódások jelentős része már el sem jutott a kormányig. Nem kellett minden rosszabb úthibánál előre elbúcsúzni a csuklómtól.


A Gombástónál egy gyors frissítés következett, majd irány Parád és Parádsasvár.


Innen már több aszfalt várt rám, ezért ideje volt újra változtatni a guminyomáson. Ebben jött jól a VOXOM Mini Tire Inflator EPu2 elektromos minipumpa. Kis méret, gyorsan teszi a dolgát, és pár perc alatt vissza lehet állítani a gumikat a következő szakaszhoz. Egy ilyen vegyes útvonalon sokkal hasznosabb volt, mint amire indulás előtt számítottam.

Egy pillantás a gyógy és ásványvíz ikonikus épületére, aztán irány a magyar Stelvio

Parádsasváron egy gyors pillantást vetettem a gyógy és ásványvíz ikonikus épületére, majd indultam tovább a „magyar Stelvio” irányába. Itt már minden második gépjárműről úgy tűnt, mintha éppen személyes rekordot szeretne dönteni a következő kanyarig, ezért inkább az útra koncentráltam.

Néhány koncentrált kilométer után szerencsére megérkeztem egy nyugodtabb szakaszra. A rosszabb útminőség és a kevésbé ideális kanyarívek valahogy már nem vonzották annyira az amatőr versenyzőket.

A 2408-as úton Galyatető felé gurulva ráadásul a nap egyik legalacsonyabb hőmérséklete fogadott. Ezen felbuzdulva természetesen a rövidebb, de meredekebb utat választottam. Köszi, Garmin.

Rövidebb út, csak éppen 17 százalék

Galyatető elején a Garmin felajánlott egy rövidebb útvonalat. Rövidebb. És meredekebb. A kis utcán keresztül vezető szakasz helyenként 17 %-os emelkedővel fogadott. A 30/36-os áttétel itt már nem luxusnak, hanem teljesen jogos döntésnek tűnt.

Ahogy felénk mondják: Combos vót.

Amint megláttam a Mátraszentimrei Magyarok Nagyasszonya Templom-ot tudtam, hogy hamarosan megérkezem egyes számú frissítőpontomra. A Galyatetői kilátót ezúttal kihagytam. A lépcsőzést a CX-versenyzésben szerzett tapasztalatok teljes hiányában inkább offoltam, és egy helyi vendéglátóipari egységben frissítettem.


Egy Amacx Energy Nougat Bar energiaszelet és hideg ital után már tudtam, hogy több kilométer lejtőzés vár rám, így lesz idő az emésztésre is.

A lejtő után jött a feketeleves, majd a 13 kilométeres valóság

A következő gyorsabb szakasz Mátrafüred érintésével Gyöngyössolymos felé vezetett. A jó minőségű út, a tempó és a lejtőzés után természetesen megjött az a bizonyos eufória, amikor úgy érzed, hogy ezt még órákig lehetne csinálni.

A helyi, ismeretlen költő szavait, szinte látni véltem ...


Aztán sikerült megfeledkeznem egy igen fontos megállóról. Itt szerettem volna feltölteni a kulacsokat Amacx Energy Drink On The Go folyadékkal, hogy az előttem álló nagyjából 13 kilométeres emelkedőt a kiszáradt patakmeder mellett mentálisan is könnyebben viseljem.

Ez elmaradt. A döntés következményei pedig körülbelül három kilométer után már jelentkeztek. A délutáni melegben olyan hangokat kezdtem hallani, amelyekről nem voltam teljesen biztos benne, hogy valóban a környék élővilágához tartoznak.

Amikor előkerül a csodafegyver

Ezen a ponton már nem a „kemény vagyok, mert gravellel nyomom” érzés dominált. Az valahol az első néhány kilométer során eltűnt. Megérkeztem a Szalajka-házhoz, lefőtt a kávé, és tudtam, hogy itt már szükség lesz valamire.


Az energiapótlásra nálam ott volt a SiS GO Energy + Elektrolyte, de erre az emelkedőre előkerült a nehezebb tüzérség is. A csodafegyver. Az ászok ásza. A SiS Beta Fuel energiazselé.

Hogy pontosan a gél, a cukor vagy a közelgő lejtőzés gondolata segített-e többet, azt nehéz lenne megmondani, de az emelkedő tetejére valahogy visszatért az életkedvem. A Gyuri-forrás hideg vize pedig ezen a ponton konkrétan életmentőnek tűnt.

Felfrissülve, széles mosollyal indultam tovább, mert már tudtam, hogy innen többnyire lefelé vezet az út. Mindenesetre egy imát elmormoltam a Szent István király templom elött.

Itt már kíváncsi voltam a fékekre

A Szorospataki út felé vezető lejtőt különösen vártam.

Az előző mátrai túrámon ugyanis egy másik bringa SRAM fékrendszere ezen a környéken döntött úgy, hogy mára ennyi elég lesz. Ezért most kíváncsian vártam, mit tud a Shimano 105.

A Superioron elöl 160, hátul 140 mm-es tárcsák vannak, és a rendszer a hosszabb lejtőkön is végig jól teljesített. A fékerő elegendő volt, jól lehetett adagolni, és a nap végére sem éreztem, hogy bármi miatt aggódnom kellene. Ezen a részen tehát a Shimano 105 átment a vizsgán.

Régi ismerősök és az utolsó wattok

Lejtőzés közben egy ismerős arcot is megláttam egy málnabokor környékén. Egy rég látott bringás ismerőssel futottam össze, így természetesen megálltam egy kicsit sztorizni. Aztán mentem tovább, tudván, hogy a dalnak még nincs vége.

A Szorospataki tábor után már várt rám a régen látott négylábú edzőtársam is. Ő az a fajta sportoló, aki a nap végén is képes előcsalogatni belőled néhány olyan wattot, amelyekről már biztos voltál benne, hogy rég elfogytak. Ez is pipa. Innen már tényleg csak az utolsó, kátyúkkal tarkított, nyomokban utat is tartalmazó kilométerek maradtak Nagybátonyig.

Egy bringa, amit kár volt csak aszfalton használni

A nap végén leginkább azon gondolkodtam, hogy miért vártam fél évet azzal, hogy a Superior XR 9.5-öt végre egy ilyen túrán is kipróbáljam. Egy vérbeli országúti után ültem át rá, ezért természetesen kíváncsi voltam, mennyi kompromisszumot kell majd elfogadnom. Aszfalton a válasz az volt, hogy nem sokat.

Gyors, stabil, merev és élvezetes. Gyorsabb kanyarokban egy picit több munkát kér, mint egy klasszikus országúti, de ezt gyorsan meg lehet szokni.

Ami viszont igazán meglepett, az a terepen nyújtott teljesítménye volt. A szélesebb gumikkal és megfelelő guminyomással a murvás utak, rossz aszfaltok és egyenetlenebb erdészeti szakaszok sem okoztak neki különösebb problémát. A 105 Di2 végig hibátlanul működött, a fékek rendben voltak, és a nap végére már egyre kevésbé tudtam eldönteni, hogy országútinak, gravelnek vagy egyszerűen csak mindenes bringának kellene neveznem.

Talán ez utóbbi áll hozzá a legközelebb. Mert országúton továbbra is jól érzi magát, de ha egyszer csak elfogy az aszfalt, nem kell rögtön megfordulni.

Ez egy olyan tulajdonság, amit a Mátra nagyon gyorsan képes értékelni.

Az útvonal röviden

• Táv: kb. 100 km
• Rajt/cél: Nagybátony
• Burkolat: aszfalt, rossz minőségű aszfalt, murvás és erdészeti utak
• Jelleg: hosszabb túra komolyabb emelkedőkkel és hosszú lejtőkkel
• Ajánlott bringa: gravel vagy szélesebb gumik fogadására alkalmas all-road kerékpár
• Nehézség: közepes–nehéz
• GPX: Mátra Gravel

Ha hasonló kört tervezel, két dolgot biztosan ne hagyj figyelmen kívül: a guminyomást és a frissítést.

Az első jelentősen javíthatja a komfortot. A második pedig abban segít, hogy egy 13 kilométeres emelkedő közepén ne kezdd el megkérdőjelezni az összes korábbi életviteli döntésedet.