Hogyan vágj bele a bikepackingbe: Az ideális kerékpár karbantartásmentes!

Az összes létező kerékpár közül most kiválasztjuk azt, amelyik a leginkább megfelel bikepackinghez. Milyen követelményeknek kell megfelelnie?

A bikepacking talán nem annyira népszerű, mint az országúti vagy cross-country kerékpározás, de számos ismeretlen helyre eljuttathatja az embert. Ráadásul még csak távoli országokban sem kell utaznunk. De erről majd később. Először ki kell választanunk a gépet, amin majd tekerünk…

Jómagam is csak nemrég merültem el a bikepacking világában. Ez a sorozat elsősorban kezdőknek szól. Mivel nemrég én is sok olyan kérdéssel foglalkoztam, amelyeket ebben a sorozatban átveszünk, nagyjából ugyanazokon a dolgokon fogunk most végigmenni.

Keep it simple

A bikepacking bizonyos szempontból nagyon varázslatos szakág. Az ember ritkán siet (kivéve, ha versenyez, de erről majd megint később), nem foglalkozik az átlagsebességgel, viszont élvezi a kilátást és a gyakori szembeszelet, ami az én életemet is megkeseríti. Szóval, ha ki akarod próbálni a bikepackinget, az első tanácsom a következő: ne keress feleslegesen drága kerékpárt.

Én például már néhány éve egy karbon endurance országúti kerékpárt nyúzok, egy Superior X-ROAD Team Issue-t, és egy karbon cross-country össztelós Superior TEAM XF 29 Elite-et. Ahogy valószínűleg sejted, a bikepacking bringa nem karbon… egyszerűen, minél drágább a kerékpár, annál jobban félti az ember éjszaka, annál kevésbé hajlandó rendesen megpakolni (nem csak csomagokkal), és annál igényesebb a karbantartása és az alkatrészellátása.

Az alkatrészeket úgy kell megválasztani, hogy a javítások nagy részét közvetlenül a terepen is el tudd végezni.

A Marin Nicasio 1 modellnél kötöttem ki, amely súlyban majdnem annyit nyom, mint a két bringám együttvéve, egyúttal körülbelül 13 darab ilyen Marint tudnék venni a két kerékpárom árából (átalakítás és modernizálás után). 🙂

Ha csak futólag átnézed a kerékpár felszereltségét (később részletesebben is foglalkozom vele), felfedezed a második tanácsot: az egyszerűségben rejlik a szépség.

Maximális javíthatóság terepen

Ebben a szakaszban az egész kerékpárt részletekre bonthatjuk, azaz az alkatrészekre. Mindenkinek mások a preferenciái, szóval nyitott vagyok a vitára. 🙂

A kerékpár egyik kulcsfontosságú eleme a váz. Abban az esetben, ha bikepackingre szeretnél specializálódni, jó, ha van rajta több rögzítési pont a csomagoknak, esetleg a sárvédőknek is. Általában egy ilyen bringára nyeregtáska (esetleg csomagtartó táskák), kormánytáska, és szükség esetén váz- vagy villatáska kerül.


Hogy hány rögzítési pontot használsz ki, az csak rajtad múlik – illetve a túrák hossza alapján is dönthetsz. Ha egy egyszerű, 3 napos bikepackinget tervezel, akkor a nyeregtáska – kormánytáska – váztáska kombinációba is be kell férned (esetleg csak ezen táskák némelyikébe). Ha Afrikán keresztül akarsz túrázni, a villatáska biztosan segíteni fog.


Nem kevésbé fontos a váz anyaga. Én ebben az esetben az örök acélra tettem a voksomat, amely számos előnnyel jár. Bizonyos csillapító tulajdonságokkal rendelkezik, és ha a világ végén történne velem valami, még mindig meg lehet hegeszteni, és nem kell új vázat vennem.

Természetesen, ez a „mi lett volna, ha” kategóriájába tartozó előny, így egy alumínium váz sem ront el semmit. És biztosan könnyebb lesz, mint az acél. Ha részletesebben is szeretnél elmélyedni a vázanyagok témájában, ajánlom egy régebbi cikkünket az anyagokról.


A harmadik dolog a geometria. Nagyon valószínű, hogy ha olyan kerékpárokat nézel, amelyeket bikepackingre terveztek, akkor ezt automatikusan megkapod. Lényeges, hogy a testtartás inkább laza és egyenes legyen, ami hosszú távokon tehermentesíti a hátat. Ezért a rövidebb reach-re és a magasabb stack-re kell koncentrálni.

A vázra (és nem csak arra) vonatkozóan a harmadik tanácsom a következő: úgy válaszd meg az alkatrészeket, hogy a javítások nagy részét közvetlenül a terepen is el tudd végezni. Számomra ez mechanikus váltást és, kissé az árral szemben, mechanikus fékeket jelent. Így ugyanis elég néhány bowdent magaddal vinned, és ha bármi „elromlik”, egyszerűen kicserélheted őket.

A választásnál nem szabad elfelejteni, hogy inkább messzire mész, mint gyorsan.

Ez egy olyan művelet, amit még egy átlag alatti szerelő is meg tud csinálni (mint én), és egyúttal biztosan kevesebbet nyomnak, mint egy légtelenítő készlet és a fékolaj. 🙂 Feláldozok ugyan valamit a fékerőből és a modulálhatóságból, de eddig még nem fordult elő, hogy ne tudtam volna lefékezni.

📌 Mgjegyzés: ez nem jelenti azt, hogy a hidraulikus fékek hibásak lennének. Rendszeres szervizelés mellett elenyésző az esélye, hogy éppen egy hosszabb túrán levegősödnek fel. Azonban nem voltak abszolút feltételei az új kerékpár kiválasztásának.

A belső gumik még élnek

A harmadik tanács a külső gumikra, illetve a belső gumikra vonatkozik. Ha továbbra is főleg a kalandos bikepackingről beszélünk, akkor én a verhetetlen belső gumis rendszerre tettem a voksomat. Ugyanaz érvényes, mint a fékeknél – egy pót belső gumi vagy egy ragasztókészlet könnyebb, mint a defektgátló folyadék egy nagyobb defekt esetén.

Ugyanakkor ez a rendszer még mindig népszerű és elterjedt az egész világon. Bármikor is jön a defekt, a csere csak néhány percet vesz igénybe, és új belső gumit vagy ragasztókészletet szinte minden kerékpárboltban be tudsz szerezni.


A külső gumik kiválasztásával legközelebb foglalkozunk részletesebben. Itt egy kerülővel ismét a vázhoz érünk – ne feledkezz meg a megfelelő gumihézagról!

A lényeg, hogy fel tudd tekerni

A többnapos kerékpározás bizonyos nehézségeket is magával hoz. Valószínűleg a legszembetűnőbb nehézség a saját csomagok szállítása. Itt jutunk el a váltók témájához. A hegyi bikepackinget és a vele járó dolgokat most tegyük félre. Rögtön az elején elmondom, hogy nem vagyok a szingli hajtóművek (egy lánctányéros rendszerek) rajongója. Az ok egyszerű – valószínűleg a terep széles skálája vár rád.


Sík terep, dombok, hosszan elnyúló emelkedők és tekerős lejtők, ezekkel egy jól megtervezett egy soros hajtóműnek meg kellene birkóznia, nemde? Nos, igen is, meg nem is. Ugyanis számolni kell a csomagokkal is – a kerékpár akár 3-5 kg-mal is nehezebb lehet (táskák + felszerelés).

Összehasonlításképpen, az országúti bringámon ovális lánctányérokat használok 50/34-es áttétellel és egy 11-34-es kazettát. A Marinon kerek lánctányérok vannak 50/34-es áttétellel és egy 11-32-es kazetta. De ha összeadom a kettőt, azaz a kerékpár nagyobb súlyát, a kazetta kisebb áttételtartományát és a csomagokat, akkor a dombok néha rendesen meg tudnak gyötörni, és a kilométereket sokkal hamarabb érzem a lábamban. Tehát az utolsó tanács a kerékpárral kapcsolatban: hagyj magadnak tartalékot a váltás áttételeiben is.

Tehát mit kellene teljesítenie egy ideális kerékpárnak országúti, esetleg gravel bikepackinghez?

• elegendő rögzítési pont a táskák felszereléséhez
• megfelelő hézag a külső gumi körül a tervezett terep alapján
• egyszerű hibajavítás
• megfelelő és univerzális áttételezés
• nem sajnálom majd fának, falnak támasztani, vagy éjszaka csak úgy lefektetni a réten

Végezetül hozzátennék néhány tippet, illetve kerékpármodellt, amelyek az utóbbi időben megtetszettek, és a bikepacking világában biztosan megállják a helyüket:

• belépő szintű kerékpár: az én Marin Nicasio-m
• arany középút: CTM Koyuk
• …vagy: Kellys SOOT/Groot
• klasszikus Orbea Terra (bár a Race verzió jobban tetszik a szemnek) – itt már drágább modellekről beszélünk, amelyek inkább a tapasztaltabb bikepackereknek valók. Esetleg azoknak, akik eltekintenek a jó szándékú tanácsaimtól. 🙂

A választásnál nem szabad elfelejteni, hogy inkább messzire mész, mint gyorsan. Természetesen, még ha veszel is egy menő kerékpárt, akkor is finomhangolható a saját elképzeléseid szerint. De erről majd máskor.