Hogyan vágj bele a bikepackingbe: A bringa személyre szabása

Nem vagy 100%-ban elégedett a megvásárolt kerékpárral? Itt az ideje a finomhangolásnak!

Sokaknak előfordulhat, hogy egy vadonatúj kerékpárral sem érzik magukat teljesen egy hullámhosszon. Ha nem te magad állítod össze a bringát, előbb-utóbb kompromisszumot kell kötnöd. Minél hosszabb az útvonal, annál inkább érezni fogod ezt a kompromisszumot.

Most lehet azt mondod: „Ráköltöttem több száz, sőt több ezer eurót egy új bringára, és az MTBIKER szerkesztői további költekezésre kényszerítenek!” 🙂 Pedig az természetes, hogy az ember egy új gépen is cserél és finomhangol bizonyos dolgokat. Ma a leggyakoribb területeket vesszük górcső alá.

A nyereg a kényelem alapja

A bikepacking egy hosszú távú szakág. A kerékpár nyergében néha naponta akár kilenc óránál is többet tölthetsz. Ez azt jelenti, hogy a kényelmet a lehető legnagyobb mértékben segíteni kell. Egy dolog a megfelelő vázgeometria és méret kiválasztása, de erről már beszéltünk legutóbb. Most a két legfontosabb érintkezési pontra fókuszálunk – a kezekre és a fenékre.

Először a nyerget vesszük górcső alá. A legjobb, amit tehetsz, hogy megméred az ülőcsontjaid szélességét.


Azt is figyelembe kell venni, hogy nyereg és nyereg között különbség van. Míg egy márka 140 mm-es nyerge tökéletesen passzol, addig egy másik márka 140 mm-es nyerge szenvedést okozhat – ebbe nagymértékben beleszól a nyereg formája. Ha már van pozitív tapasztalatod egy bizonyos modellel, ne félj ugyanazt a nyerget felszerelni az új kerékpárra is.


Számomra ezen a területen az igazi apró, de fontos előny a nyereg kivágása. Gyorsan csökkentheti a nyomást az érzékeny területeken, és minőségi nadrággal együtt igazi „gamechanger” a hosszú utakon.

Kormány, toldalékok, bandázs

A második érintkezési felület a kormány. Több hosszú út után elmondhatom, hogy az én szemszögemből az aero kormányok a legjobb választás.

Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy 180 000 forintért kell integrált kokpitot venned. Bár ez is egy lehetőség. 🙂 Kezdetnek biztosan elegendőek a klasszikus kormányok, amelyeknek azonban lapított a felső része. A kézre nehezedő nyomás ebben az esetben kisebb (illetve jobban eloszlik), mint egy tisztán kerek átmérőjű kormánynál.


A második lehetőség a „markolat”, amire csak nemrég bukkantam. Ez a Redshift Cruise Control Drop modell, amely pontosan az aero kormányok lapítását utánozza. Azonban bevallom, még nem próbáltam ki őket.

Ugyanakkor a kerek átmérőjű kormányoknak is vannak praktikus oldalai, mégpedig a toldalékok felszerelése miatt. Vannak, akik imádják, mások teljesen feleslegesnek tartják őket. Én csak akkor nevezném őket feleslegesnek, ha nincsenek jól beállítva. Esetleg, ha nem tervezel 200 km-nél hosszabb utakat.


Ne félj, nem foglak bikefittingre küldeni a toldalékok miatt. 🙂 A lényeg azonban az, hogy hosszú utakon nem az a cél, hogy agresszív üléspozícióban legyél és a lehető leginkább aerodinamikus. Ebben a szakágban a toldalékokat mindig is csak a kezek pihenőjeként fogtam fel.

Ebből adódóan ne félj a magasabb dőlésszögtől – a kezeknek nem feltétlenül kell vízszintesen lenniük az úttal, hanem bizonyos szögben, hogy a toldalékokra támaszkodni is lehessen tekerés közben. Mindez a fokozatos finomhangolás és a megszokás kérdése. Ebből adódóan javaslom, hogy bármilyen változtatást először rövidebb útvonalon tesztelj, és egy egész napos/többnapos túrára már kész beállítással indulj.


Most térjünk rá egy konkrét modell kiválasztására. Ha figyelembe vesszük a fent leírtakat, az eredmény egyértelmű – a toldalékoknak nem kell a legdrágábbaknak lenniük, de hasznos, ha különböző irányokba állíthatók.

Én személy szerint például a BBB BHB-60 AEROMAX modellt választottam. Függetlenül állítható a kormányhoz viszonyított dőlésszög, a toldalékok bal-jobb dőlésszöge, a toldalékok előre-hátra pozíciója, valamint a kartámaszok pozíciója és dőlésszöge is.

A kirakós utolsó darabja a bandázs. Itt hangsúlyozni kell, hogy az abszolút alap a csillapító tulajdonság. Ezért mindenképpen érdemes vastagabb bandázsok (kb. 3 mm) után nézni, és a gél bandázsok sem ártanak.

Külsők – gyorsan, kényelmesen vagy defektmentesen?

A külső már egy kicsit bonyolultabb kérdés. Én elsősorban aszerint választok, hogy hol fogok tekerni. Nálam a bikepacking az út dominanciája, így a Panaracer Gravelking SS modellhez nyúltam 35C szélességben. Országúti bringásként ez a méret maximálisan elegendő számomra, mivel legfeljebb rossz minőségű vagy enyhén murvás utakkal találkozom.


Ha azonban inkább a dombok és hegyek vonzanak a bikepacking során, ne habozz agresszívabb mintázatú, szélesebb (a váz beogadóképességétől függően) külsőket választani, akár nagyobb súly árán is.

Ahogy az előző cikk bevezetőjében is említettem, a bikepacking elsősorban az élvezetről szól, és nem annyira a sebességről. Ezért a választásnál félretettem az olyan paramétereket, mint a magas TPI vagy a gyors gördülési ellenállás. Fontosabb a tapadásra figyelni, mivel valószínűleg különböző körülmények között fogsz tekerni. Nagyon kellemes bónusz továbbá a megnövelt defektvédelem. Tekerés közben ez majd megtérül a ritkább technikai problémák formájában.


Néhány alkatrész cseréje csak idővel, és további kilométerek megtétele után jön el. Itt már olyan apróságokról beszélünk, mint a kazetta tartománya, a lánctányérok mérete, a tárcsák modellje vagy a fékbetétek anyaga.

Ezzel a kerékpár alkatrészek fejezete lezárul, legközelebb a felszerelésre térünk át.