Az alapoktól: XC, TR, AM, EN, DH - mik a különbségek?

A hegyikerékpározás több szakágra oszlik - a normál erdei/aszfaltos emelkedőktől a rendkívül összetett lejtőkig. Milyen szakágakat ismerünk és hogyan nevezik őket?

Az MTB - mountainbiking vagy hegyi kerékpározás nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Egyes szakágak régebbiek, mások néhány évvel ezelőtt még ismeretlenek voltak. Ebben a cikkben szétboncoljuk a szakágakat, és elindítunk egy sorozatot, ezzel segítve a kezdőket a hegyikerékpározásban.

XC: Cross-Country

Ez egy olyan kerékpározási forma, amely főként a hosszabb távokra és a versenyzői teljesítményre összpontosít. A pályákra jellemzőek a gyors sík szakaszok, közepes és meredek emelkedők, a néha technikásabb terep. Alternatívaként gyökeres és sziklás szakaszokon is halad. Ugyanakkor részei lehetnek a kevésbé igényes lejtők, amelyeket egyszerű erdei ösvényekhez lehetne hasonlítani. Megjegyezném, hogy az XC-világbajnoksággal a pályák az utóbbi években sokkal nehezebbé váltak. A profi versenypályák terepviszonyait úgy alakították ki, hogy a versenyzők bemutathassák képességeiket a nagyobb sebességű technikásabb szakaszokon is.


A kerékpárok könnyűek, hogy a versenyzők könnyen és gyorsan pedálozhassanak felfelé. A kerékpárok váza a drágább modelleknél karbonból, míg a megfizethetőbbeknél alumíniumból készülnek. Egy jó minőségű alumíniumváz is nagyon könnyű lehet - ez teszi lehetővé, hogy a kerékpárosok ebben a szakágban hosszú távokat tekerjenek.


Ezek a kerékpárok többnyire 29 colos kerekekkel készülnek, több kulacstartó felszerelési lehetőséggel rendelkeznek (ami a hosszabb távok megtételénél praktikus lehet). A rugózás általában lock-out opcióval rendelkezik, ami jobb hatékonyságot és kényelmet biztosít a kerékpárosnak, amikor felfelé pedálozik.

A Cross-country kerékpárok lehetnek összteleszkóposok és hardtail kialakításúak - azaz fix hátsó szerkezettel. A villa rugóútja és a hátsó rugóstag rugóútja általában 80 és 120 milliméter között mozog. A kerékpárok geometriája hozzájárul a hatékony pedálozáshoz és a kiváló erőátvitelhez. Új trend a hasonló kategóriájú - downcountry - kerékpárok, amelyek egyes esetekben nagyobb rugóúttal, valamint agresszívabb geometriával rendelkeznek a lejtmenethez.

Kerekek - többnyire 29"

Anyag - megfizethetőbb alumínium, valamint prémiumabb karbon

Minél alacsonyabb súly

Trail (rövidítve TR)

Az angol trail szó sokszor előfordul az MTB terminológiában. Ez egy kifejezés az erdei ösvényekre, amelyeket hegyikerékpárral teljesítenek. Ezzel kapcsolatos a kerékpárok kategóriájának leírása is.


Ez egy olyan szakág, amelyben a bringázás a gyorsasági és a technikásabb szakaszok kombinációjáról szól, ahol a kerékpáros egyenetlen (többnyire természetes) terepen, például gyökereken és sziklákon is halad. Ezeknek az egyenetlenségeknek a mérete tükröződik a pályák (trailek) nehézségén, amit a térképen szín szerint lehet megkülönböztetni (leggyakrabban a legkönnyebb pálya zölddel, a legnehezebb pedig feketével van jelölve). A nyomvonalak tartalmaznak emelkedőket és lejtőket is. Az ösvényeken kisebb mesterséges elemek, mint például döntött kanyarok és ugrások is találhatók.

A pálya egyenetlenségei miatt a trail kerékpárok nagyobb rugóúttal és agresszívabb kerékpárgeometriával rendelkeznek (a stabilitás érdekében), de ez kiváló teljesítményt biztosít a kerékpárosnak az emelkedőkön is. A trail kerékpárok rugóútja 120 és 150 milliméter között mozog (elöl a rugós villán, hátul pedig a rugóstagon).


A trail kerékpárok általában Lock-olható villával, kulacstartó felfogatással, és bizonyos esetekben rejtett tárolóval is rendelkeznek (például energiaszeletnek vagy belső guminak), de akár a szerszámok (többfunkciós kulcsok) tárolására is van lehetőség.

Kerekek - többnyire 29

Anyag - megfizethetőbb alumínium, valamint prémiumabb karbon.

All Mountain (rövidítve AM)

Az AM szó szerinti fordítása - minden hegy. Ez a besorolás azt jelenti, hogy a sokoldalú kerékpár szinte minden fajta terepen megállja a helyét. A kerékpároknak ez a besorolása kicsit kevésbé ismert, egyfajta átmenetet képeznek a trail és az enduro kerékpárok között (amiről alább még lesz szó).


A bringázás általában nagyobb kihívást jelentő pályákon történik - olyan pályákon, amelyek nehézsége különösen a lejtmenetben mutatkozik meg. Gyakran vannak nehezebb technikai szakaszok, nagyobb bukkanók, de mesterséges elemek is az ösvényeken - döntött kanyarok és különböző típusú ugratók.


Ezek a kerékpárok a nagyobb rugóút tartományba tartoznak, és ez elöl és hátul is 140 és 160 mm között mozog. A geometria egy kicsit agresszívebb, mivel elvárás a nagyobb kihívást jelentő pályákon való lejtőzés. A trail kerékpárokhoz hasonlóan ezek is rendelkeznek lock-outtal, kulacstartó szemekkel és rejtett tároló lehetőséggel.

Kerekek - többnyire 29

Anyag - megfizethetőbb alumínium, valamint prémiumabb karbon.

Enduro (rövidítés: EN)

Az enduro szakág (vigyázat, ne keverjük össze a motorkerékpározás szakágával) körülbelül 2-3 évtizeddel ezelőtt alakult ki. A neve az endurance szóból ered. Ezt a szakágat egy új versenyzési forma hozta létre, ahol a versenyzők lefelé haladnak nagyon nehéz pályákon, majd saját erejükből felfelé kell pedálozniuk. Ez a szakág komoly állóképességet követel meg.


A versenyzők több pályát vagy kört tekernek egymás után, növelve a szakág nehézségét. A pályán komoly kihívást jelentő, nagyméretű természetes akadályok találhatók és néhány esetben mesterséges elemek is. Ezért a kerékpárokat úgy kell megtervezni, hogy bírják a gyors és kemény lejtmenetet, ugyanakkor lehetőséget kell biztosítaniuk az emelkedőn való pedálozásra is, hiszen erről szól ez a szakág.


A kerékpárok 150 és 180 milliméter, illetve egyes esetekben 190 milliméter közötti rugóúttal rendelkeznek. A kerékpárok geometriája a többiekhez képest nagyon agresszív, a kerékpárok nagyobb tengelytávval rendelkeznek, ami hozzájárul a stabilitáshoz. Ezeket a kerékpárokat nagyobb kihívás felfelé tekerni, mivel kemény lejtőkre építették őket.

Kerekek - többnyire 29

Anyag - megfizethetőbb alumínium, valamint prémiumabb karbon

Kulacstartó szemek valamint rejtett tároló (egyes modelleknél)

Downhill (röviden DH)

Ez kimondottan a lejtőzésről szól. Ebben a szakágban csak lefelé vezet a pálya, és a kerékpárosok rendszerint felvonóval jutnak fel a hegytetőre. A pályák általában rendkívül nagy kihívást jelentenek, nagy bukkanókkal, ugratókkal és meredek szakaszokkal. A versenyzők célja, hogy minél gyorsabban, a lehető legrövidebb idő alatt haladjanak lefelé a lejtőn a cél felé.


Ezért a kerékpárokat úgy tervezték, hogy nem a grammokon van a hangsúly, hanem a lehető legjobb teljesítményen az extrém használat során. Ezt segíti a nagyon agresszív geometria, amely nem igazán alkalmas hegyre való mászásra. Ezeknek a kerékpároknak a rugóútja többnyire 200 milliméter.

Kerekek - többnyire 29

Anyag - megfizethetőbb alumínium, valamint prémiumabb karbon


Ezek voltak a hegyikerékpározás legelterjedtebb kategóriái. A továbbiakban bemutatunk néhány további szakágat, amikről talán még nem is hallottál, de mindenképpen érdemes megemlíteni őket. Ezekben a szakágakban a kerékpárosok használják a kreativitásukat, és fontos a stíluskiemelés.

Freeride (rövidítés: FR)

Ha a downhill arról szól, hogy minél gyorsabban végigmész a pályán, akkor a freeride ennek az ellentéte. Az idő itt lényegtelen. Itt minden arról szól, hogy a versenyző hogyan halad át egy adott pályán, amely főként ugrásokból és lejtőkből áll. Ebben a szakágban a versenyzők stílusát, a trükkök kreativitását, valamint a technikai képességeket (mivel a versenyzők lejtmenetben haladnak) értékelik.


A versenyzők speciálisan átalakított downhill kerékpárokat használnak, hogy a trükköket a lehető legkönnyebbé tegyék, de a kerékpároknak az ugrások becsapódásából származó kemény ütéseket is ki kell bírniuk. A leghíresebb freeride verseny a Red Bull Rampage.

Dirt/slopestyle

Két különböző szakágról van szó. Ha a dirt az ugrásokról és a trükkökről szól, akkor a slopestyle ennek a többszöröse. A dirt vagy dirt jumping a bringázás egy olyan formája, ahol a bringás speciális ugratókat - dirt-öt használ, amelyeknek nagyon meredek az íve, azaz a becsapódási és ugratási pályája. Ez lehetővé teszi a bringás számára, hogy jó magasra repüljön, ahol különböző trükkökben mutatja meg rátermettségét. Legyen az egy hátraszaltó vagy egy 360 fokos pörgetés, a kreativitásnak nincs határa.


A slopestyle egy olyan szakág, amelyet a versenyzők különböző rendezvényeken is bemutatnak, például a Red Bull Joyride-on. A pálya nagy ugratókból, letörésekből, valamint különböző egyéb elemekből áll, amelyek célja, hogy a versenyző magasan a levegőbe szálljon. Ott mutatja be trükkjeit, amelyeket ismét a kivitelezés, a minőség és a kreativitás alapján ítélnek meg.

A dirt bike-ok 26 colos kerekekkel készülnek, 100 mm-es rugóúttal. A kerékpár kisebb, alacsonyabb és a levegőben való gyors fordulékonyságra tervezték. Általában a dirt bike-okon singlespeed, azaz csak egy sebességfokozat található. A váz merev, tehát nem összteleszkópos.


A slopestyle bringák ma már gyakran összteleszkóposak, mindamellett megörizve a hatékonyságot és az agilitást a levegőben.

Tudtad ezt?

Az első Downhill világbajnokságot még 1990-ben rendezték meg az UCI égisze alatt. Házigazdája a coloradói Durango városa volt.

Fotó forrása: szerkesztőségi archívum