Az alapoktól kezdve: teljesítmény, praktikusság, formatervezés

A tárcsafék való országúti kerékpárra, és a felnifék már a múlté?

Egy dolog elindulni, és egy másik dolog megállni. A kerékpározás ebben az irányban is fejlődik - míg néhány évvel ezelőtt az országúti tárcsafékek utópiának tűntek, ma már széles körben elterjedtek. A felnifékek visszaszorulóban vannak, de még mindig megtalálják azon rajongói táborukat, akik képesek kihozni belőlük a legtöbbet.

Miben rejlik a felnifékek ereje?

A felnifékek már a kezdetektől fogva erősen kötődnek az országúti kerékpározáshoz. Viszonylag egyszerű elven működnek - két pofát egy rugó szétfeszít, egy bowden a felni felé húzza őket, és a súrlódás lefékezi a kereket. Ennek a rendszernek az előnyei elsősorban a következőkben rejlenek:

• Egyszerű szervizelés - mivel a fékek működéséről a bowden gondoskodik, elegendő időről időre kicserélni (a bowdenházzal együtt). Ezt a szervizelést egy kevésbé tapasztalt kerékpáros is elvégezheti, kisebb probléma csak a bowden vázon keresztüli belső vezetésével adódhat. A betétek cseréje két csavar meglazításának kérdése.
• Alacsony súly - bár az értékek (nagyon lassan) felzárkóznak, a felnifékek még mindig könnyebbek, gyakran több száz grammos nagyságrendben.
• Alacsony ár - ha összehasonlítjuk a felnifékekkel és tárcsafékekkel felszerelt szettek árát, a felnifékek ismét jobban jönnek ki.
• Aerodinamika - aero modelleknél bevett gyakorlat, hogy a fékeket a vázba rejtve építik meg, hogy minimalizálják az aerodinamikai ellenállást.

.

Foglaljuk össze a hátrányokat is:

• A fékteljesítmény állandóságának hiánya - mivel a fékezés a gumi (betét) és a fém/karbon (felni) közötti érintkezésen keresztül történik, ez a rendszer nem igazán "szereti" a vízet, és a hosszú lejtőket sem. Van még egy dolog, ami ehhez kapcsolódik, ez pedig...
• A felni és a fékrendszer túlmelegedése - a súrlódás hőt termel, ez elég egyszerű fizika. Ha egy 20 km-es lejtmenetet tervezel, és rosszul fékezel (vagyis folyamatosan és nem szakaszosan), akkor a hő idővel felgyülemlik és hátrányosan befolyásolja a fékteljesítményt és a rendszer élettartamát. Akár defekttel is végződhet.
• Fékfelület-veszteség - ez megint csak inkább a felnikkel kapcsolatos probléma, különösen a karbonfelnikkel. A felni fékfelületét a fékpofák folyamatosan koptatják, és fokozatosan egyre jobban elvékonyodik a felni oldalfala, mígnem megérik a cserére. Nekem személy szerint ez volt az oka annak, hogy "váltottam" tárcsafékekre.
• Ma már elég nehéz új, felnifékekkel kompatibilis vázat találni.

Az alábbi pontokból viszonylag könnyen kikövetkeztethető, hogy kinek lesz a legmegfelelőbb a felnifék:

• egy könnyű súlyú kerékpárosnak,
• egy olyan kerékpárosnak, aki szeret sík terepen tekerni,
• egy olyan kerékpárosnak, aki igyekszik a lehető legjobban csökkenteni a bringája súlyát,
• egy olyan kerékpárosnak, akinek korlátozott a kerékpárvásárlásra szánt költségvetése,
• egy olyan kerékpárosnak, aki jó időben teker.

Tárcsafékek - minden körülmény között megállja a helyét

Jó ideje már, hogy a tárcsafékek utat törtek maguknak az országúti kerékpárok világában. Egyszerűen fogalmazva azt mondhatnánk, hogy a felnifékekkel szemben ellentétes tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyesek számára még mindig egy olyan alkatrész, amely csak rontja az országúti váz kinézetét, mások a praktikus tulajdonságaik miatt dicsérik őket. Lássuk ezeket a tulajdonságokat:

• Megbízható fékteljesítmény - akár száraz, akár nedves, akár havas, akár alpesi hágókon tervezel tekerni, a tárcsafékek mindig melletted állnak. Ráadásul a tárcsafékek és a fékbetétek megfelelő kombinációjának megválasztása is sokat csinál.
• Könnyebb fékezés - míg a felnifékeknek meglehetősen erős nyomást kell gyakorolniuk a karra, addig a tárcsafékekkel csak sokkal gyengébben kell megszorítanod a kart (a hidraulikus nyomásnak köszönhetően). Különösen a hosszú távokat kerékpározók értékelik - 9 óra kerékpározás után ez egy üdvözlendő funkció.
• Mivel a felni nem szolgál fékfelületként, a gyártók többet "játszhatnak" a aerodinamikai tulajdonságaival.
• Szett merevsége - ha a kerékpár tárcsafékkel van felszerelve, akkor szinte 100%-ig biztos, hogy merev átüétő tengelyekkel készül. Ezek növelik a villa és a hátsó szerkezet merevségét, amelyek így kevésbé hajlamosak a csavarodásra. Ráadásul a kereket így sokkal könnyebb le- és visszaszerelni, mint egy gyorskioldóval.
• Szélesebb villanyílások - mivel a fékek nem "lógnak" a villán, szélesebb gumik szerelhetők fel.
• Még egy kissebb nyolcas esetén is a fékrendszer tökéletesen fog működni.

.

Bár a tárcsafékek rendkívül praktikusak, mégis találunk néhány negatívumot:

• A szett súlya - a tárcsák, a féknyergek és a vezetékek plusszsúlyt adnak az egész szettnek.
• A kerekeknek nagyobb számú küllőkkel kell rendelkezniük, hogy merevebbek legyenek, ami szintén plusszsúlyt ad.
• Nehézkesebb a légtelenítés - a tárcsafékek légtelenítésére már szerelőállványra, légtelenítő készletre és legalább némi szervizelési gyakorlatra van szükség. Összehasonlítva egy bowden rövidítésével...
• A kerékpár fejjel lefelé fordítása - ha azok közé tartozol, akik szerelőállvány nélkül szervizelik a kerékpárt, vagy éppen defektet javítanak menet közben, a fejjel lefelé fordítással a hidraulikus rendszer levegőt kaphat.
• Szennyeződésre érzékenyebb - míg a fékpofát csak enyhén le kell csiszolni, ha eltömődött olajjal vagy zsírral, addig a szennyezett betétek és tárcsák esetében ez már trükkösebb. Ha a féktisztító a fékbetétek kiégetésével együtt sem segít, cserére van szükség.

A tárcsafékek tehát különösen alkalmasak:

• azoknak a bringásoknak, akik minden időjárási viszonyok között tekernek - mint például a versenyzők,
• nagyobb súlyú kerékpárosoknak,
• azoknak a bringásoknak, akik szeretnek az élen tekerni,
• azoknak a bringásoknak, akik karbon felnikbe akarnak beruházni, és sajnálják a felni kopását.

Flatmount vs. postmount

Ez a két varázsszó azt hivatott jelölni, hogy a féknyergeket hogyan szerelik a kerékpár vázára. Röviden a menetek elhelyezkedéséről van szó - a PM esetében a menetek közvetlenül a vázon és a villán vannak, míg az FM esetében a féknyeregben találhatók. Az ok egyszerű - nagyobb variabilitás a rögzítési hely megválasztásában, nagyobb aerodinamika. A rendszernek a korlátja a tárcsa mérete - míg a flatmount esetében ez 140 vagy 160 mm (attól függően, hogy hogyan fordítod a alátétet), addig a postmountnál nagyobb méret is szerelhető. A hegyi kerékpározásban általánosan használt tárcsa mérete 160 mm, a nagyobb tárcsához pedig hézagoló betétet használnak.

A tárcsák, fébetétek és a fékpofák választékáról

A fékpofák és a tárcsák között is óriási a választék. Ha úgy érzed, hogy a fékteljesítmény gyenge, nem kell azonnal magasabb fékkészletre váltanod - elég csak megnézned ezeket az alkatrészeket (vagy tárcsafékek esetében a légtelenítést).

A fékpofák esetében ez elég egyszerű - a drágábbak jobban fékeznek. A jó hír az, hogy még az alumínium felnihez szánt minőségesebb fékpofák sem fogják megtépázni a pénztárcát. Kicsit más a helyzet a karbon felnikkel, amelyekhez speciális fékpofák kellenek, és itt automatikusan felfelé megy az ár.


A tárcsák esetében kicsit bonyolultabb a helyzet. Általánosságban azonban mind a tárcsák, mind a fébetétek feloszthatók hűtőbordával rendelkező és hűtőbordával nem rendelkezőkre. A hűtőborda jobb hőeloszlást és hőelvezetést jelent, ezért ez a tulajdonság mindenképp ajánlott a versenyzőknek és a downhillezőknek. Először a tárcsákat nézzük meg. Az országúti kerékpározásban, mint már említettem, 140 és 160 mm-es tárcsákat használunk. Minél nagyobb a tárcsa, annál nagyobb a fékhatás, és annál jobb a hőelvezetés is. Tehát a 160 mm-es tárcsák ismét a versenyzőknek megfelelőbbek, és fordítva. Eléggé elterjedt gyakorlat, hogy az első kerékre egy nagyobb tárcsát szerelnek, a hátsó kerékre pedig egy kisebb tárcsát.

A tárcsa kiválasztásakor figyelembe kell vennünk a kerékagyat is. Leggyakrabban a Centerlock rendszerrel és a 6 csavaros standarddal találkozhatunk. A Centerlock (vagy röviden CL) tárcsákat egy központi anyával húzzák meg, míg a 6 csavaros rendszert, ahogy a neve is mutatja, hat csavarral húzzák meg. Mindkét rendszernek megvan a maga előnye és hátrány. A centerlock például a könnyű szerelhetőségben jeleskedik, de egy kicsit nehezebb. Viszont a 6 lyukú tárcsát nehéz kicentrírozni, azonban a szereléshez elég egy 6 mm-es imbusz és kicsit olcsóbb is a rendszer.


A fékbetétek anyagát is be kell vonnunk a válogatásba. Ismét választhatunk hűtővel ellátott és hűtő nélküli változatot is, de az anyag sokkal fontosabb. Az országúti tárcsák túlnyomó többsége remekül boldogul a szerves (vagy műgyanta) tárcsákkal. Bár ezek nem koptatják annyira a tárcsát és csendesek, viszonylag gyorsan elhasználódhatnak és hajlamosabbak a túlmelegedésre. Ez nem biztos, hogy teljesen megfelel a nehezebb bringásoknak és a hosszú és technikás lejtők szerelmeseinek.

A fém (vagy szinterezett) fékbetétek alternatívát jelentenek. Ezek fémek keverékéből készülnek. Ezáltal ellenállnak a túlmelegedésnek és nagy tartóssággal rendelkeznek. Ugyanakkor azonban a tárcsák jobban kopnak, és ha esik az eső, akkor a fékezés mellett csengőként is használhatod őket. A szemimetalikus, vagy félfémes fékbetétek mindkét anyagkeverék tulajdonságai egyesülnek.


Egy utolsó fontos megjegyzés - ha olyan kerékpárod van, amely felnifékkel van felszerelve, nem tanácsos átépíteni tárcsafékre. A vázak egyszerűen nem erre lettek tervezve, és a fékerő kárt okozhat.

A tárcsafékek megjelenésével frissült leginkább a kerékpárok formája. Egyesek szerint persze nem igazán illik az országútizás világába, mások azonban biztonságosabb fékeket szerettek volna. Az idő előrehaladtával azonban egyre nyilvánvalóbbá váltak a pozitívumai. Ez távolról sem jelenti azt, hogy a felnifékeket el kell felejteni - én magam is rengeteg nagyszerű túrát tettem velük. A végső választásban még mindig fontos szerepet játszik a súly, a vezetési stílus és a bringás preferenciáinak kérdése.