Mitől jó az országúti kerékpározás?

Miért érdemes elkezdeni az országúti kerékpározást és mi fontos az elején? A választ megtalálod a cikkben.

Bevallom, valószínűleg már hamarabb boncolgatni kellett volna ezt a témát. De jobb később, mint soha. Biztos vagyok benne, a Te életedben is volt már olyan, hogy évek óta ki akarsz próbálni valamit, de mindig van valami bökkenő.

Valaki nem biztos benne, hogy egyáltalán élvezné-e ezt a sportágat, másoknak az anyagiak, az útjaink vagy épp a közlekedési morál jelent akadályt, esetleg az ismerősök furcsa tekintete a testhez álló lycra öltözetre. Egyáltalán megéri? Természetesen megéri! Így ez a cikk inkább egyfajta motivációs-filozófiai ablak lesz, néhány (remélhetőleg) jó tanáccsal.

Mi a motivációd?

Ezt a cikket egy kicsit személyes szemszögből is írom, másrészt nem vagyok guru, így szívesen kezdeményezek vitát is. Általánosságban elmondható, hogy motiváció nélkül nagyon nehéz bármilyen célt elérni. Persze mindenkinek más jelenti a motivációt - pl. a fogyás, fittség fejlesztése, szórakozás, új helyek felfedezése...

Ami fontos, hogy ragaszkodj a motivációdhoz, és időről időre emlékeztesd magad rá. Vagy találj egy újat. Előbb-utóbb talán eljutsz arra a szintre, hogy minden ok nélkül biciklizni akarsz - egyszóval vonzani fog. Lehet, hogy a bicikli valójában egy drog?

Érdemes kordában tartani az elvárásokat, avagy egy drága bringa nem tesz sztárrá

Motiváltan, célokat tűzhetünk ki magunk elé. Fontos, hogy ezek az elején elérhetőek és teljesíthetőek legyenek, és nem utolsó sorban maradjunk türelmesek. Senki sem fogyott le két hónap alatt 20 kg-ot, senki sem kezdett el 200 km-es távokat tekerni néhány országúti kiruccanás után. Sajnos a mai világunk arról szól, hogy minél nagyobb teljesítményeket tegyünk ki az szociális hálók oldalaira - minél több kilométer, annál nagyobb dicsőség a Straván.


A kerékpárral szemben is lehetnek túlzó elvárások, és ez nemcsak a kezdő kerékpárosokra, de néhány haladóra is érvényes. Még mindig mosolyogva emlékszem arra, amikor megvettem az első bazári bringámat, és a srácok, akiknek fele olyan drága országútuja volt(!), simán és rendszeresen lehagytak. Persze, egy könnyebb, aero váz megspórol valamennyi másodpercet, de a lényeg mindig ugyanaz - sokat kell tekerni és edzeni. Semmilyen karbon nem fogja helyettesíteni a valódi edzést.

A tisztább fejtől az erősebb személyiségig

A kerékpározásban az is nagyszerű, hogy jut idő a saját gondolataimra. Gyakran megesik, hogy pörgetem a pedálokat, és közben teljesen más dolgokon jár az eszem. Amire hazaérek, fizikailag bármennyire kifáradhatok, de a fejem teljesen kitisztul és mentálisan újraindulok. Másrészt az országúti kerékpározásban erősen rezonál a közösségi kerékpározás. Társakkal az ember sok mosolygós pillanatot él át...

A kerékpározás egyértelmű hatással van a pszichére és a kitartásra. Minden domb, minden ellenszél, fájó láb és a nyeregben töltött órák akaraterőt építenek. Máskülönben minden épeszű ember valószínűleg az első akadálynál hazafordulna.


A hatások fizikai előnyeit is érdemes megemlíteni. Nekem személy szerint az anyagcserére gyakorolt hatások jelentenek nagy előnyt. Elfogyaszthatok egy hűtőszekrénnyi kaját, és akkor sem hízom - ezt olvasva bizonyára sok nőben irigységet váltok ki.

Az autósok a kerékpárosok ellenségei?

Próbáljuk meg más szemszögből nézni a dolgot. A gravelosok vagy a hegyi kerékpárosok gyakran érvelnek azzal, hogy az erdőkben és a mezőkön nagyobb a béke, mint az autók között. Ez minden bizonnyal igaz.

Másrészt viszont rengeteg gyönyörű aszfaltos utunk van, amelyek autóval nem járhatóak, vagy minimális a forgalom. Egyszerűen csak el kell kerülni a főutakat, egy kicsit felfedezni a harmad osztályú utakat, és máris nagyobb biztonságban érzi magát az ember.

Az aszfalton való bringázásnak van még néhány jó oldala. Először is, csak egy kicsit kell a pedálokba taposni, és máris 40-nel "repül" az ember a sík úton. A nagyobb sebesség automatikusan több kilométert is jelent ugyanannyi idő alatt, mint például az MTB vagy a gravel bringa nyergében. Szerencsére az országutizást nem korlátozza annyira az időjárás - magamon is sokszor megfigyelem, hogy egy eső után még pár nappal is hezitálok, hogy menjek-e az erdőbe vagy sem... Nem szeretem minden alkalommal lemosni a bringát. Ez összefügg a későbbiekben a szervizelések közötti hosszabb intervallumokkal is. Az alap szerelések a legtöbb esetben megoldhatóak a kezdők számára is.

Zárszóként a tapasztalataimról - én mindig is inkább kalandvágyó típus voltam, aki ritkán nézte a teljesítményt vagy az átlagsebességet. Ehelyett mindig szép élményekkel akartam hazatérni, ennek tipikus példája volt a "punk" stílusú Szlovákián átívelő túránk. Persze mindenki a saját útját járja.