A 29 hüvelyk már kevés?

A 29-es méret a hegyikerékpározásban már bevált szabvány. Lehetséges, hogy idővel a helyzet megváltozik, és a nagyobb méret hozhat valamilyen előnyt?

Úgy tűnt, hogy a kerékátmérővel kapcsolatos viták végleg lezárultak. A 29"-os kerékpárok alap méretűnek számítanak, a 27,5"-osak a technikásabb szakágakhoz passzolnak (illetve ott van még a mullet, a kerekek átmérőjének kombinációja), és persze országúti és gravel modellek, amelyek alapvetően 29"-osok, csak vékonyabb gumikon. Egy nemrég készült fotó azonban ismét felpezsdítette a témát, és ismét vitára adott okot a rajongóknak - "szükséges-e egyáltalán, és melyik a jobb".

Mielőtt megnéznénk a fotót, hozzáteszem, hogy más kerékméretek is használatban vannak világszerte, de itt most elsősorban a kis sorozatokban előállított "garázsgyártmányokról" van szó. Példa erre a Dirtysixer márka, amely már régóta kínál 36 colos kerékpárokat. Nem meglepő, hogy leginkább a kosárlabdázók körében népszerű ez a méret. A képen az NBA legenda Shaquille O'Neal látható, akinél a 36"-os méret tulajdonképpen teljesen normálisnak tűnik.

Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 36 hüvelyk az egyszerű halandóknak elég nagy falat. A 29" és a 36" között igen nagy a szakadék, épp ezért a 32-es szám az, ami felkeltette a figyelmünket. Ismét a márka Instagramjára hivatkozom, de mi a fontosabb? Nos, a Maxxis Aspen külső gumik 32x2.4-es méretben.

A lényeg az, hogy ha egy olyan márka, mint a Maxxis ilyesmit gyártásba tesz, valószínűleg többről van szó, mint a kosarasoknak vagy egy vékony rétegnek szánt termékről Gondolkodjunk együtt egy kicsit az új dimenzióban rejlő valós lehetőségekről, és hogy vajon fel kell-e készülnünk egy új kerékpáros forradalomra...

Szinte egy másik világegyetem

Mielőtt belevágnánk az elmélkedésekbe, felelevenítem a legutóbbi nagy átállásomat, ami egy 26 colos kerékpárról egy 29-esre való átállás volt. Őszintén szólva, 2010-ig fel sem merült bennem, hogy egy bevált klasszikusnál jobb is létezhet. Csak utólag kérdezem meg magamtól: "Hogy is tudtam ilyen bringát vezetni?"

Aztán jött Gary Fisher, és amikor bevezette a 29 colos kerékpárt, egy és csakis egy ok miatt gondolkoztam el rajta - és ez a magasságom volt. Mostanáig emlékszem az első gurulásra és az érzésekre. Kicsit lustább volt induláskor, kevésbé agilis, de a kerekek alatt a bukkanók szó szerint eltűntek... Egy csoda. Mindezt három hüvelyk különbség tette lehetővé.


Alig néhány tekerés után a 26"-os méret olyan volt, mint egy gyerekkerékpár. Fokozatosan finomítottak a geometrián, széles kormányok jöttek, jobb anyagok kerültek bele, és lényegében minden negatívumot kiküszöböltek. Hogy innen hogyan tovább, azt mindannyian jól tudjuk. A technikai szakágakban minden egy kicsit tovább tartott, aztán érkezett a 29"-es "downhill gépek" boomja, és végső alternatívaként a mullet (azaz a 29"-es és a 27,5"-es átmérők kombinációja).

Szóval ismét 3 hüvelyk felfelé?

Térjünk rá néhány apróbb részletre, miközben ideális lenne a szakágak szemszögéből vizsgálni a kérdést. Nyilvánvalóan az olyan technikai szakágakban, mint a downhill, freeride, enduro, trail és hasonlók, ahol szükséged van mozgékonyságra, nem hiszem, hogy egy hamar átállás lenne. Emellett a nagy rugóút, az extra érzékeny villák és rugóstagok, a méretes gumiabroncsok vagy a high-pivot megoldások gondoskodnak a kellő tapadásról még a legdurvább terepen is.

De ha megnézzük, hogy az ugrások egyre nagyobbak (a Rampage vagy a Hardline tökéletes példa), akkor nem tudna egy 32 colos bringa nagyobb stabilitást nyújtani hasonló szélsőségekben? Ha valakinek van tapasztalata ezen a téren, ossza meg velem a véleményét. Úgy tűnik azonban, hogy a helyzet itt fog a legkevésbé változni.

Térjünk át az XC-maratonok területére, ahol egyetértünk abban, hogy a kategória nagyon változatos és széles. Nézzük csak meg az utóbbi idők egyértelmű tendenciáját, nevezetesen az XCO-pályák egyre nehezebbé válását, a nézők szórakoztatására tett kísérletet. Kigyorsítás, minél kisebb súly, agilitás, plusz a rugóút is már 120 mm-nél jár. Azonban ebben a szakágban sem hiszem, hogy egy hamar betörnek a 32-esek, igaz XC és XC verseny között is van különbség.

Ahogy a 29 colos bringák szó szerint megmentették a hardtaileket, valami hasonló jöhet idővel a 32 colosokkal és a kényelemre helyezett hangsúllyal - és hogy a kényelem a márkák célkeresztjében van, azt a nemrég bemutatott Orbea Alma hardtail is bizonyítja.


Rengeteg olyan pályánk van, ami alapvetően egyszerű, csak eléggé "rázós". Az erdőgazdasági útjaink tökéletes példák erre. De nem hiszem, hogy itt valamifajta változás a méret terén be fog következni, inkább egy lehetőséget látok benne, hogy az extra magas bringások egyfajta alternatívát találjanak a nagyobb méretű vázakhoz. Itt a kerékpár tömegének következetes növekedése is elvész.

De ha elképzelem, hogy a 26"-ról 29"-re való ugrás mekkora különbséget jelentett a kényelem szempontjából, akkor valószínűleg kipróbálnám, hogy plusz 3 hüvelyk mit hozna. Szóval talán idővel felfedezzük a tökéletes eszközt az itthoni maratonokhoz.

Vigyázat a gravelekre

Van egy modern szakágunk, ami valószínűleg a legtöbbet profitálhatna az előnyökből. Csak annyit tennék hozzá, hogy bár a kerekek hivatalosan 700C-sek, valójában 29 colosok, vékonyabb gumikkal, mint az MTB-ken. Nem fogok valami nagy "gravelesre" játszani, de elég sokat sikerült tekernem ahhoz, hogy megértsem, miben rejlik a gravelvarázslat. A könnyű hullámos terep, az országút és a sebesség.


A nagyobb kerekek nem lesznek negatív hatással az aerodinamikára, de jelentősen növelhetik a kényelmet. Ez fontos a gravelnél, amit a különböző "mikro-felfüggesztések", rugós kormányszárak és hasonlók népszerűsége is bizonyít. A kerékátmérő növelésével sikerül megtartani a fő dolgot, ami sokakat, köztük engem is foglalkoztat - az egyszerűséget.

Ugyanígy a földutakon való kissé rosszabb manőverezhetőség biztosan nem jelent majd akadályt. És a nagyobb súly? Gondolom, a gravel kerékpárosok nem akarnak őrült emelkedőkön tekerni, de inkább a sík és hullámos terepet részesítik előnyben.

Persze mindig vannak kivételek, de még az olyan híres versenyek profiljai, mint az Unbound is világosan beszélnek arról, hogy hol van a kosok erőssége. Különösen egy dolgot ne felejtsünk el - a gravel versenyzők nem félnek a különcségektől és a kísérletezéstől. Személyesen úgy gondolom, hogy ha valahol kitör a 32 hüvelykes kerékbumm, az a gravel kerékpárosok körében lesz. És most nem csak "marketing" szempontból gondolok erre, de a bringások valódi előnyökre tehetnek szert az új átmérővel.

Nefeljtsük el az országúti kerékpározást sem. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük a 6,8 kg-os súlykorlátozás évtizedek óta tartó megváltoztathatatlanságát, vagy a zokni hosszának mizériáját, akkor nem látom túl rózsásnak a dolgokat az UCI-nál. A 700 mm-es maximális kerékátmérő kőbe vésett adatt az országúti kerékpározás, a pályakerékpározás és a cyclocross szabályaiban. A hegyikerékpározásnál azonban nincs hasonló korlátozás...

Szóval, mit gondolsz? Újra valami újdonságot kapunk, vagy a 32 colos méret továbbra is a garázsmárkák és Instagram fotók birodalma marad?