Hogyan védjük meg a kerékpárt a karcolásoktól és a leverődésektől - fólia otthoni felhelyezése

Biztosan ismered azt a fájdalmas érzést, amikor karcolásokat vagy leverődött lakkozást találsz a kerékpárodon. Előbb-utóbb még a legszebb fényezés is megadja magát, és jönnek ezek a csúfságok. Így az idei szezon kezdetén küldetésemnek tekintettem, hogy megtaláljam a megfelelő módjáta a bringám védelmének.

Tulajdonképpen az egész dolog véletlenül kezdődött, amikor egy beszélgetés során elcsíptem egy utalás a kerékpár teljes vázát fedő bevonatról. Teljes felületű bevonat, az meg mi? Én a szokásos védőrétegeket és fóliákat ismerem. Magam is vettem már régebben egy csík védőfóliát, levágtam és leragasztottam a váz legjobban kitett pontjait. De az egész vázra kiterjedő, a kerékpár konkrét modelljére és méretére szabott fóliáról még nem hallottam.


A Googel keresőjében kezdtem a kutatást, és csak az alapszavak szerint próbáltam eligazodni. Hamarosan több gyártó hasonló termékére találtam. Az egyik ilyen cég, amelyik elég jónak tűnő fóliákat kínál, a környékünkről származik. Az én Orbea OIZ modellemre azonban csak egy gyártó kínál fóliát - az olasz Chameleon skin márka.

A rendeléssel és a fizetéssel volt egy kis problémám. Szerencsére a kommunikáció az én megelégedésemre zajlott, mindent elmagyaráztunk egymásnak és pár napon belül egy "szép" csomag várt rám otthon. Kibontottam és dobozban egy tekercsnyi pontosra vágott fóliaszelvényt találtam, továbbá egy kendőt, felhordó folyadékot, egy lehúzót, egy szabástervet, egy kézikönyvet és néhány apróságot.

Nem maradt más dolgom, mint megtervezni a napomat és rászánni pár órát. A kézikönyvek és videók alapján nem fogom megúszni a kerékpár kisebb szétszedését-összeszerelését, a váz alapos tisztítását, és ami a legfontosabb, maga a felhordási folyamat is "bíbelődős" lesz. A kézikönyvben is többször szerepel a "türelem" és az "elég idő" szlogen. Ismerve magamat, nem aggódtam azon, hogy meg tudom-e csinálni.

Az alkalmazás és a lépések

Először is kivittem a kerékpárt a ház elé, ahol megmostam és lecsapattam az összes durva szennyeződést. Otthon kialakítottam egy "applikációs sarkat" - azaz elfoglaltam a fél nappalit, amit a párom és a kutyánk rendkívül élvezett.

A padlóra kartont tettem. Ráhelyeztem egy szerelőállványt, és a kerékpár alatti konkrét helyet letakartam egy régi törölközővel. A felrakás egy vizes folyamat, ezért nem lenne jó ötlet eláztatni a talajt. Az egész csendélet idilljét egy reflektorral tettem teljessé.

Az állványban leszereltem a bringáról mindkét kereket, a kulacstartót, a hajtókarokat, a láncot és a hátsó féknyerget. Ezután újrafújtam és ismét megtisztítottam az egész vázat kerékpártisztítóval, és mikroszálas ruhával szárazra törültem. Majd következett az egész váz zsírtalanítása és szárítása.

Nagyjából három órát vett igénybe a hátsó szerkezet fóliázása.

Ezután elkészítettem a felhordó folyadékot. Elég jelentősen hígítom, a mellékelt emulzióból 6 cseppet teszek 1 liter vízhez. Az arány eltalálása nagyon fontos a használati útmutató szerint. Ellenkező esetben a fólia hosszabb ideig nehezen, vagy épp túl gyorsan tapadhat. Egy részét beleöntöm a permetezőmbe, megnézem a szabástervet és a pozíciókat felvázoló ábrákat.


Kezdő lépések. Az én esetemben az egész fóliaszett 27 darab szelvényt tartalmaz. A kézikönyvből átvett eljárás a következő:

• Fújd be azt a területet applikáló folyadékkal, ahová a fólia kerül
• Nedvesítsd be az ujjaid ezzel a folyadékkal és óvatosan húzd le a fóliát a hordozóról.
• Fújd be a fólia mindkét oldalát a folyadékkal, és könnyed mozdulattal helyezd a vázra.
• A fóliát többszöri felemeléssel és leragasztással kell a kívánt pozícióba állítani, vagy a nedves hordozóanyagon való húzással is mértékkel beállítható.
• A következő lépésben a fólia közepétől a szélei felé haladva a mellékelt gumilehúzóval nyomd ki a folyadékot a fólia és a váz közötti térből. Alternatívaként ezt az ujjaiddal is elvégezheted.
• Amikor a fólia sikeresen felhelyezésre és préselésre került, mikroszálas ruhával enyhén meg kell szárítani és ellenőrizni kell. Az esetleges víz- vagy légbuborékokat a lehető leghamarabb ki kell nyomni. Ha úgy találod, hogy bármilyen más okból át kell helyezned vagy le kell húznod a fóliát, akkor erre csak néhány perc áll rendelkezésedre. Ezután már nem biztos, hogy biztonságosan le lehet húzni a fóliát.
• Ha a pozíció rendben van, ellenőrizd a fóliadarabot, szükség szerint nyomd meg a laza széleket az ujaddal vagy egy rongyon keresztül az ujjadal.
• Töröld szárazra.
• A szelvény sikeresen felragasztásra került.

A jobb tapadás és száradás érdekében hajszárítót is használhatsz. Óvatosan, ne hőlégfúvóval, mert az tönkreteszi a fóliát. Könnyen hangzik, nem igaz?


A kézikönyv szerint a hátsó szerkezet bevonásával kellene kezdenem. Nézegetem a szelvényeket, hát elég sok hosszú, bonyolult formájú fólia vár rám. Lehámozom az egyes számút, a jobb oldali láncvilla nagy felületére való. Első próbálkozásra nem találom el pontosan a helyét, ahogy a másodikra sem...

A probléma az, hogy nem teljesen világos, hova kell illeszteni a szelvényt, majd később rájövök, hogy mindegyiknek van pár milliméteres tűréshatára. Addig probálgatom (folyamatosan permetezve) ragaszgatni, illesztgetni, amíg az összes kivágás és kiemelkedés nagyjából egyformán lemásolja a lyukakat vagy a váz azon részeit, amelyeket le kell fedni. A végén fogok egy lehúzót és óvatosan kipréselem a levegőt a közepétől a szélek felé haladva. Meglepő módon működik a technológia.

Látom, hogy folyadék és buborékok szivárognak ki a fólia alól. A keskeny vagy kiálló részeknél a gumilehúzó nem a megfelelő szerszám, ezért itt az ujjaimmal fejezem be a paszírozást, az jobban siklik a nedves fólián. Az első darabbal kb. 15-20 percig küzdök, és elég jó képet kapok arról, hogy mire vállalkoztam.


Nagyjából három órát vett igénybe a hátsó szerkezet fóliázása. Szerencsére nem volt gond, minden egyes szelvény után egyre könnyebb és könnyebb lesz. Igaz végül találok pár buborékot, amiket sajnos már nem tudok kipréselni. Az folyamat hosszát annak tulajdonítom, hogy az első fólia volt az alakját tekintve a legbonyolultabb. A késő esti időpont miatt úgy döntök, hogy már csak egy szelvényt ragasztok fel, aztán mára befejeztem.

Következik az első igazán nagy szelvény - a felső vázcső. Kezdek elég merész lenni, úgyhogy belevágok. Bár megint küszködöm a pozícionálással. A központosítást egy kis bevágás határozza meg mindkét végén, de a pozíció hosszirányban egy kicsit kérdőjeles. Nincs konkrét pont, amihez viszonyítani tudnék. Néhány le és felragasztás után elégedett vagyok a pozícióval, és elkezdem kipréselni a buborékokat.

Itt követem el az első nagyobb hibát, de ennek hatását csak később fogom érezni. Ahogy közelítek a nyeregcsőhöz a paszírozással, észreveszem, hogy a fólia két kis oldalága nem pontosan illeszkedik, hanem egy kicsit ferdén van a vázon. Az egész fóliát kb. 5mm-rel kellene elmozdítanom, de félek lehámozni az egészet. Ezért úgy döntök, hogy a kiálló részeket levágom. Marad, ahogy van. Elégedetten lefekszem aludni, reggel folytatom.

Új nap, új kihívások

Ahhoz képest, hogy szombat van, viszonylag korán kinyílt a szemem. A fejemben máris a folytatás jár. Ott folytatom, ahol este abbahagytam. Vár rám a fejcső matrica, a 14-es számú szelvény. Befújom az egészet a folyadékkal, lehúzom a szelvényt, felillsztem, beállítom, elkezdem préselni. Újabb probléma adódik.

A váz felső csövén tegnap este elhelyezett fólia túl közel esik a fejcső fóliájához - konkrétan két helyen kicsit átfedik egymást. Tegnap nyilván alábecsültem a rossz pozíciót, de ma már nem tudok változtatni rajta. Fogom tehát az ollót, és belevágok a 14-es számú szelvénybe. A fólia nagyon nehezen vágható, az olló inkább rágja, mint vágja. A végén két durva éllel végzem a műveletet - sajnos nincs más megoldás. Legalább a fóliák már nem fedik egymást, van köztük egy szabványos pár milliméteres rés.

Következik a sorban az alsó vázcső. Szerencsére ezt nem kellett megvágnom, de jól látható, hogy a fóliák közötti hézagok szélességének eltérő a mérete. Nálam sajnos már nem állandóak, néhol túl szélesek, néhol megint szűkek. Az alsó vázcső ragasztásakor leveszem a bringát az állványról és fejjel lefelé a padlóra teszem, később pedig szinte az összes fóliadarabnál hasonló pozícióban ragasztok.


Mivel a váz háromszöge egy zárt konstrukció, a hézagok problémájával valójában csak az utolsó darab védőfólia felhelyezésénél találkoztam. Az első darabnál még nem sejtettem, hogy a váz másik végénél milyen problémák adódhatnak. Pont ezért úgy döntöttem, hogy az üléscső fóliázásánál eltérek a kézikönyvben leírt sorrendtől.

Úgy értékeltem, hogy érdemesebb lenne azt ragasztani előbb, amin a lyuk található a csavar számára. Így egyértelműen adott a pozíciója, és a többi szelvény is ehhez az egyhez lesz beállítva. Bár a felső és alsó vázcső fóliái nem ideálisak, a nyeregcsövön belüli fóliák végre jól illeszkednek.

Jó ötlet átgondolni a szelvények ragasztási sorrendjét, hogy könnyebben meg tudjuk határozni a helyzetüket.

Lassan közeledek az utolsó három szelvényhez. Ezek a rugóstag himbáira kerülnek, és nagyon nehezen ragadnak. Tény, hogy a lengőkarok nincsenek festve, mint a váz többi része. Ez egy nyers felület, durvább textúrával, így a tapadás nem elég jó. Birkózom vele, szorítom, szárítom. De az eredmény nem ideális, nem fogok meglepődni, ha idővel leesnek ezek a fóliák. De pont ezen a ponton úgyis használhatatlannak tartom őket.


Kész, minden fel van ragasztva. Elvégzem az utolsó ellenőrzést. Egy ronggyal óvatosan szárazra törlöm az egész vázat. Fóliánként ellenőrzöm, ahol szükséges, ott még megnyomkodom a széleket, vagy kinyomkodom a vízbuborékokat. Viszont találok néhányat, amit nem lehet kinyomni. A gyártó ilyenkor azt javasolja, hogy egy vékony tűvel szúrjuk át a helyet. Nekem nincs kedvem átlyukasztani az új fóliát, így egyelőre így hagyom. Majd az idő eldönti, hogy lesz-e belőle gond, vagy valahogy magától kijön a folyadék. Legrosszabb esetben majd később kilyukasztom.

Alapvetően elégedett vagyok. Pár buboréktól eltekintve mindenhol minden passzol és tart (kivéve a himbákat). A nem egészen ideálisnak tűnő helyek a kerékpárra eredetileg, gyárilag felszerelt fólia szélein vannak. Haboztam, hogy eltávolítsam-e ezeket az eredeti gyári fóliákat a ragasztás előtt, de végül úgy döntöttem, hogy nem nyúlok hozzájuk.

Egyrészt aggódtam, hogy a leszedése során megsérülhet a festék, de végül úgy gondoltam, hogy jó, hogy két réteg fólia van ezeken a helyeken. Viszont pont ezeken a helyeken, ahol az új fólia egy kicsit megemelkedik a régi fólia peremén, az új fólia egy kicsit eláll, ami néhány helyen nem néz ki teljesen ideálisan.


A folyamatot szárítással fejezem be. Magasabbra állítom a hőmérsékletet, de úgy, hogy ne égesse meg a kezemen a bőrt. Fokozatosan körbejárom így az egész vázat, és még egyszer mindent lenyomok és ellenőrzök az ujjaimmal és egy ronggyal. A hajtókarnál észreveszem, hogy nincs fólia. Furcsa számomra, hogy a gyártó nem gondolt erre a helyre. Szerencsére a múltkori méteráruból maradt annyi, amivel megoldható. Szóval kivágom a megfelelő darabot és lefóliázom az utolsó fedetlen helyet.

Megszárítom, hajszárítózóm és úgy tűnik kész is vagyok. Ránézek az órámra, számolok. Körülbelül 7,5 - 8 óra nettó ragasztási idő. A kézikönyvben szereplő figyelmeztetés hirtelen teljesen más értelmet nyer: "Legyen türelmes és hagyjon bőven időt a munkára."

Már csak a bringa összerakása van hátra, amit természetesen egy kis szezon előtti szervizelésre fogok használni. Kenés, tej feltöltése, fékek légtelenítése... És persze a vázat és a kerekeket lefújom polírozóval és kifényesítem.

Megjegyzések az alkalmazáshoz

A ragasztás után kb. egy héttel a legtöbb kis vízbuborék magától eltűnt.

Azt hiszem, nem voltak a munka közben megoldhatatlan feladatok. A fólia levágása egy kicsit macerás volt, de az se olyan feladat, amit ne tudna bárki megoldani. Szerintem otthoni környezetben is könnyen elsajátítható. Csak egy alapszintű kézügyességre van szükség.


Munka közben hasznosnak találtam az állvány használatát, és mindenképpen ajánlom a megfelelő megvilágítást is. Én egy LED-es reflektorral világítottam, és egy fejlámpa is volt a fejemen szinte végig.

A buborékokat és a rosszul felragasztott szelvényeket a megfelelő fénynél lehet a legjobban észrevenni, és az is nagyon fontos, hogy jól lásd a kezed alatti folyamatot. Mindenképpen pormentes környezetben kell ragasztani, a fólia vonzza a port, különösen a mi lakásunkban mindenütt jelenlévő kutyaszőrt. Nem egyszer azért kellett lehúznom a fóliát, mert észrevettem alatta valami szennyeződést.

A mellékelt gumilehúzó mellett néhány további szerszámot is készenlétben állítottam. Végül azonban egyáltalán nem volt rájuk szükségem. A lehúzón kívül csak az ujjaimra volt szükségem, igaz azok kicsit fájtak a folyamatos nyomkodás után. Mindenképpen megfontolnám a kézikönyvben leírt eljárás követését is. Ha újra megtenném, megnézném, hogy nem jobb-e más szelvényekkel kezdeni, mint amit a gyártó előír. Olyannal, aminek egyértelműen beazonosítható a helye.

Eredmény

Azt kell mondanom, hogy a váz életre kelt a fólia felragasztása után. Mivel mattra van festve, ezért választottam a matt fóliát is. Viszont közel sem olyan matt, mint maga a lakk, inkább félfényesnek/félmattnak mondanám. Ennek ellenére elég jól néz ki.

A feleségemnek például nem nagyon tetszett az eredeti lakk, most megdicsérte a bringát, hogy sokkal jobban néz ki. Maga a funkcionalitás idővel fog meglátszani, remélhetőleg elkerülöm a kisebb karcolásokat és leverődéseket. Persze egy ütközés vagy nagyobb mechanikai erőhatás esetén nem várom el, hogy a fólia megmentse a fényezést. De remélhetőleg mérsékeli a sérülés mértékét.

Nagyjából egy héttel a ragasztás után a legtöbb apró, vizes buborék már magától eltűnt, egy-egy nagyobb buborék után egy apró, légbuborék maradt. Úgy tűnt, hogy az egész fólia megszáradt és feszesebb lett, és jobban tömörödött azokon a helyeken is, ahol az eredeti fóliát takarta.


Csak későn vettem észre, hogy a megvásárolt készlet nem tartalmazta a fóliát a villára. Azt külön kell megvenni. Úgyhogy egyelőre anélkül tekerek, és ha a védőfólia beválik, akkor biztosan szívesen beruházok arra is.