Pogačart csinálnak belőled a rövid hajtókarok?

Miért használnak a profi mezőnyben rövid hajtókarokat, és vajon egy átlagos versenyző is profitálhat belőle?

Ha valahogyan össze kellene foglalnom azokat a trendeket, amelyek mostanában a World Tour pelotonban uralkodnak (és amelyekről tudunk is), valószínűleg három lenne. Az első az időfutam-sisakok használata az időfutamokon kívül, azaz a klasszikus versenyeken. Aztán ott van a 13 sebességes SRAM XPLR gravel szett szimpla lánckerékkel, a harmadik pedig a hajtókarok hosszának jelentős lerövidítése. Ez az, amiről ma egy kicsit bővebben fogunk beszélni.

Ha azt mondom, hogy jelentős rövidítés, akkor nem túlzok. Jonas Vingegaardot például 150 mm-es hosszal is látták már próbálkozni a legutóbbi versenyeken. De a legnagyobb "népszerűsítő" nem más, mint Tadej Pogačar. Idézzük fel az ő fejlődését. 2022-ben 172,5 mm-es hajtókarokat használt, a 2023-as szezon közepén 170 mm-es hajtókarokra váltott, 2024-ben pedig még rövidebb, 165 mm-es hajtókarokat kezdett használni.

Természetesen ez a tendencia nem kerülte el a versenyzők és a lelkes hobbiriderek figyelmét sem. Tehát a rövid hajtókarokban lehet a titok nyitja, miért is képes Pogačar ekkora teljesítményre? Miben rejlik az előnyük a régóta bevált 175 mm-es szabványhoz képest?

Amikor még kicsit más idők jártak

Mielőtt megnéznénk a rövidítés okait, menjünk vissza az időben - méghozzá az ellenkező megközelítéshez. A régi rajongók talán még emlékeznek a 2 méter magas cseh versenyzőre, Ondrej Sosenkára. Ő leginkább az órarekordjáról híres, amelyet 2005-ben állított fel 49,7 km-el.

A teljesítmény nem csak a pedálra ható erőből ered. A teljesítmény egy bizonyos idő alatt végzett munka.

Kivételes teljesítményét bizonyítja, hogy a rekord 2014-ig állt. Tudod milyen hosszú karokat használt? 218 mm hosszúakat! Az áttétel sem volt piskóta, 54x13-as kombinációval állította fel a rekordot. Persze kontextusba került, hogy nagy karral nagy fogaskerekeket lehet pörgetni és ennek következtében gyorsabban menni... Elég logikus, nem? Különösen a magas versenyzőknek kellett volna kihasználniuk a méretek előnyeit.


Én sem voltam kivétel, még most is van otthon 180 mm-es Shimano XT hajtókarom. Elég sokáig tekertem velük, de később rájöttem, hogy a 175 mm semmivel sem lassít le, sőt, a sziklákon még kevesebb elakadással is jár.

A teljesítményről szól - vagy sem?

Az az elképzelés, hogy a hosszabb hajtókarok nagyobb erőkart jelentenek, és ennek eredményeképpen nehezebb fokozatokat bírsz húzni, egyszerre vonzó és igaz. De a teljesítmény nem csak a pedálra ható erőből ered. A teljesítmény egy bizonyos idő alatt végzett munka. Növelhetem úgy, hogy nagyobb erőt fogok kifejteni, de ugyis, hogy növelem a hajtókar fordulatszámát.

Visszatérve a hajtókarokra - a hosszabb hajtókarok hosszabb utat írnak le, ami növeli az említett időt, vagy más szóval csökkenti a kadenciát (hajtókar fordulatszámát). Tehát egyáltalán nem egyértelmű a végeredmény, és sok tényező játszik közre.

Ami a kutatásokat illeti, a tesztek során jobb sprint teljesítményt nyújtottak a kissé rövidebb hajtókarral rendelkező versenyzők, mint a hosszabb hajtókarral rendelkezők. Ezért a sprinterek már régóta használnak rövidebb hajtókarokat, de semmiképpen nem mentek el a mai szélsőségekig.

Hol van a kutya elásva?

Ha nem a teljesítménynövekedésről van szó, akkor miben rejlik a rövid hajtókarok előnye? Nos, fontos megjegyezni, hogy a rövid hajtókarok nem befolyásolják közvetlenül a teljesítményt, de befolyásolják a kerékpáros pozícióját. Igen, az aerodinamika felé haladunk, ami manapság egyre fontosabb a kerékpározásban az egyre növekvő sebességek miatt. Hiszen lassan minden évben azt halljuk, hogy a peloton átlagsebessége egyre csak emelkedik és egyik rekordot a másik után dönti meg... Tökéletes példa erre a legutóbbi Strade Bianche, amely ismét a történelem leggyorsabbja lett, pedig még 20 km-rel hosszabb is volt több emelkedővel.

A profi kerékpársportban már a "klasszikus" versenyek se nagyon térnek el az időfutamoktól.

Képzeld el, vagy inkább próbálj meg minél jobban ráfeküdni a kormányra. Kezdd el erősen nyomni a pedálokat. Biztosan nem lesz kényelmes, de a legnagyobb nehézséget a pedál legfelső pozíciójában fogod érzni, amikor megpróbálod azt lenyomni? Amikor a térded a legélesebb szöget zárja be a tested tengelyével. Az alábbi képen pontosan láthatod miről van szó.


Ha megrövidíted a hajtókarokat, akkor aerodinamikus pozíciót tudsz fenntartani, miközben az említett szöget lazábbá teszed. A versenyző így jobban elviseli az aerodinamukis pozíciót, nem érez akkora kellemetlenséget, és ennek következtében gyorsabban halad.

A rövidítési trend az időfutamokból jött, ahol paradox módon a magas, nagy eséssel (a nyeregmagasság és a kormány magassága közötti különbség) rendelkező versenyzők jól elférnek egy időfutamgép nyergében. Nem is kell messzire mennünk példáért, Cepo is 180mm-ről 172,5mm-re váltott pontosan ugyanezen okból.

Ha megnézzük a mai élvonalbeli kerékpározás koncepcióját, már a "klasszikus" versenyek se nagyon térnek el az időfutamoktól. Az átlagsebesség a klasszikusoknál 45 km/h körül mozog, a szakaszversenyeknél 43 km/h körül. A versenyzők néha már 80 km-rel a cél előtt egyedül kezdik meg a szökést - lásd Tadej Pogačar a legutóbbi világbajnokságon.

Az, hogy jól tudsz a kormányon feküdni és sokáig kitartasz abban a pozícióban, hatalmas plusz, vagy inkább elvárás a mai kerékpársportban. Hiszen maga a test rendelkezik a legnagyobb ellenállással, a kerékpár és az egyéb "aero" cuccok csak a második helyen állnak.

De a rövidebb hajtókaroknak van még egy további előnye, amiből talán a hobbikerékpárosok profitálhatnak a legtöbbet - és most nem a kanyarban az aszfaltig döntésre gondolok. A lazább felső szög a térdre kisebb terhelést jelent - nem fog térdfájás jelentkezni.

Tulajdonképpen a profiknak sem elhanyagolható előny, ha figyelembe vesszük a felkészülés során megtett kilométerek számát, nem is beszélve a háromhetes Grand Tour-okról. A jobb pozíció a nyeregben és egyúttal a térdek tehermentesítése a fő oka annak, hogy a peloton manapság a rövidebb hajtókarokra vált.

Szükségem van a rövid hajtókarokra?

A hajtókarok cseréje biztosan nem olcsó mulatság, arról nem is beszélve, ha teljesítménymérő van rajtuk, vagy esetleg ha több kerékpárod van. Persze nem is szükséges, mert mint mindig, nem minden, amit a profi versenyzők használnak, az automatikusan ugyanolyan jó a hobbikerékpárosoknak is. Ami a legfontosabb - mindannyian különbözőek vagyunk, különböző elvárásokkal. Az időtálló 175mm-es szabvány valószínűleg lassan változni fog.

Újabb kutatások szerint az optimális hajtókarhossz egy adott versenyző számára ma már a lábhossz 20%-ával, vagyis a lábszárhossznak nevezett értékkel adják meg. Most vegyük a férfiakat, ahol az átlagos testmagasság Európában 175-181 cm, ami körülbelül 82 cm-es átlagos lábszárhossznak felel meg. Számolás után 164 mm-es értéket kapunk. Persze ezek "durva" számok, de látni fogod, hova akarok kilyukadni.

Ha megnézed a táblázatokat, általában még a legkisebb vázméreteknél sem találsz hasonló értékeket. Például a BMC márka a Teammachine R esetében a legnagyobb 58-as és 61-es méretnél 175 mm, majd az 54-es és 56-os méretnél 172,5 mm, és a legkisebb 47-es és 51-es méretnél 170 mm-es karokat használ.

Ugyanígy alkalmazhatjuk a fenti megállapításokat az MTB szakágban is, ahol többek között a talajjal való kevesebb érintkezés további előnyt jelent. De nem csak ott... A rövidítés lehetővé teszi például, hogy alacsonyabbra kerüljön a súlypont. Pont ezért a downhill és enduro versenyzők már régóta használnak rövid, 160 mm-es hajtókarokat.

Érdekes volt, amikor elvégeztem ezt a számítást magamon. Ugyanis rendkívül hosszú lábaim vannak, 99 cm-es lábszárhosszúsággal rendelkezem. Számolásaim alapján 198 mm-es értékre jutottam. Cepo és én egyetértettünk abban, hogy a hozzánk hasonló magasságú kerékpárosok már régóta menők, mert még a kelleténél is lényegesen rövidebb hajtókarokkal tekerünk. Talán ezért nem fáj a térdünk ennyi év után sem.

Mit érdemes leszűrni a cikkből

Remélem, sikerült egy kis betekintést nyújtanom abba, hogy mi áll a hajtókarok rövidítésének jelenlegi trendje mögött. Érdekes lesz látni, hogy a gyártók hogyan kezelik a helyzetet, és hogy fokozatosan "átdolgozzák-e" a kínált kerékpárok geometriáit. Az alkatrészgyártókról nem is beszélve.

Lehetséges, hogy a 175 mm-es szabványt fokozatosan felváltja egy teljesen más érték. De mi lesz addig?

Határozottan nem kell aggódni a rövidebb hajtókarok miatt, és ha térdfájdalomtól szenvedsz, és más nem segít, akkor végül ezek jelenthetik a megfelelő megoldást és az ideális üléspozíció kulcsát. Ha viszont nem érzel fájdalmat, nem zavar az aerodinamika, és nem vered állandóan a pedálokat a talajhoz, akkor hagyd az egészet és kerékpározz tovább. A rövidebb hajtókaroktól úgysem nem leszel Pogačar