Betétek - átütő újdonság vagy felesleges plusz súly?

Van, aki esküszik rá, mások inkább kerülik. Miért oszlanak meg ennyire a vélemények erről a „habdarabról” a kerékben, és milyen tapasztalataim vannak vele hosszú távon?

Lehet, hogy ezt már sokszor hallottad, de a tapasztalt kerékpárosok is megerősítik, hogy a kerekek vannak a legnagyobb hatással a bringázás élményére. A legtöbben ilyenkor drága karbonkerekekre és könnyű külső gumikra gondolnak, pedig van a kettő alkatrész között még egy apró, ám annál izgalmasabb „új trend”, az insert, azaz a kerékbe helyezett habbetét.

Ezek a gravitációs szakágakban élték meg a virágkorukat, később elterjedtek gyakorlatilag minden ágazatban, mint az XC, a gravel vagy az országúti kerékpározás, és mostanra önálló életet élnek. Vannak olyan versenyzők, akik nem tudnak betelni velük, és vannak olyanok, akik lemondtak a használatukról.

Persze olyan versenyzők is akadnak bőven, akik egyáltalán nem próbálták ki, és azon gondolkodnak, hogy van-e értelme számukra. Ebben a cikkben megpróbálom bemutatni a habbetétekkel kapcsolatos hosszú távú tapasztalataimat, amelyek eredete 2020-ig nyúlik vissza, és szerintem elég átfogó. Megtapasztaltam az előnyeiket, de ugyanúgy a hátrányaikat is.


Elsősorban az XC kategóriára koncentrálok (beleértve a maratonokat), átfedéssel a trailre - elvégre a hegyikerékpározás és a technikás tekerés nem idegen számomra. És természetesen a gravelről sem feledkezem meg...

Talán a legjobb, ha lépésről lépésre megvizsgáljuk azokat a tulajdonságokat, amelyeket a habbetétnek javítania kellene, és azok valós hatását a tekerésre. A fő pont az alacsonyabb nyomáson való kerékpározás képessége anélkül, hogy jelentősen erősödnének a negatívumok, amelyek közé sorolhatjuk a kisebb stabilitást agresszív kerépározás közben (fékezés, kanyarodás), a könnyebb felütést vagy egyenesen magának a felninek a sérülését. Ebből adódnak a következő előnyök:

• több kényelem
• kisebb gördülési ellenállás durva terepen
• jobb tapadás
• az külsőgumi stabilitása és a defekt melletti továbbhaladás lehetősége

De mielőtt belevágnánk, még egy fontos tényező...

Felszerelés = küzdelem?

Nyilvánvalóan nem járok messze az igazságtól, amikor azt mondom, hogy sokakat elriasztottak a kipróbálástól a különböző történetek a törött szerelőpálcákról és a véres ujjakról. Mi a valóság? Volt alkalmam kipróbálni különböző márkákat, de mindig a "light" kategórián belül. Ezek először is sokkal hajlékonyabbak (és kisebbek), mint az endurora vagy DH-ra tervezett változatok, ha már itt tartunk - a gravitációs szakágakra szánt változatoknak szélesebb az alapjuk is a nagyobb felnivédelem és a jobb gumistabilitás érdekében, aminek gyakran a fent említett átkozódás a vége.

Tudom, mert ezt már nem egyszer mondta nekem Ádám, aki enduro szakágban versenyez ebike-on és teljesen más kategóriájú habbetéteket használ, mint én. Szóval javaslom, hogy nézz utána, hogy milyen szakágról szólnak a viták és tapasztalatok. Én továbbra is ajánlom, hogy hagyd a betéteket egy ideig a kerékben, hadd "nyúljanak" jobban. Egy kiváló útmutatót találsz például a Vittoria oktatóvideójában.

Az sem mindegy, hogy milyen gumikat használsz, illetve milyen a térfogatuk. Sokkal egyszerűbb a 2,4"-es ballonos gumikba habbetéteket illeszteni, mint a szűk 2"-os gumikba. Pont emiatt a keskenyebb országúti gumikba való beillesztés pokolian nehéz feladat.


Paradox módon a tubeless, azaz belső nélküli gumik felszerelésénél az habbetétek óriási könnyebbséget jelentenek: segítenek a gumi peremét a felnihez nyomni, így a kezdeti felfújás és nyomás elérése sokkal egyszerűbbé válik. Szinte mindig elegendő volt egy hagyományos pumpa, nem kellett hozzá kompresszor vagy nyomáskamra. Legalábbis az eddigi tapasztalataim szerint.

Nagyobb kényelem? Nem mindig

Nem fogok kertelni: szerintem a habbetétek a hardtail bringákon igazi átütő újdonságnak számítanak, ha a kényelemről van szó. De van itt egy fontos „apróbetűs rész”. Az előnyök igazán csak akkor jönnek ki, ha a betétet egy testesebb, 2,4 colos gumihoz párosítjuk – például a Maxxis Aspenhez. Ellenkező esetben, keskenyebb külsőknél, a hatás akár teljesen ellentétes is lehet. Miért történik ez így?
Nos, a belső betét csökkenti a gumi esetleges deformációjának helyét. Ha ez a tér nagyon kicsi, akkor hirtelen minden valahogy keményebb lesz, és az egyenetlenségek kívánt elnyelése messze nem éri el a várt hatást. Ha még lejjebb mész a nyomással, akkor sem nagyon segítesz magadon, inkább csak bajt okozol.

Tökéletesen éreztem a különbséget a hardtailen, amikor a Maxxis Rekon 2,25"-ről a 2,4"-es méretre váltottam. Olyan volt, mintha hirtelen egy teljesen más bringa lett volna alattam. A ballonos gumi lehetővé teszi kényelmesen leküzdeni a bukkanókat, a betét pedig remek biztosíték, ha esetleg hibáznál. Tökéletes példa erre a tavalyi Salzkammergut Trophy volt. Ezt az extrém pályát hosszú évek után egy merev vázas bringa nyergében tettem meg, és a hátsó terjedelmes külsőgumi habbetéttel kombinálva nagyszerű választás volt.

A merev vázas bringán a habbetét elsősorban biztosításként szolgál, de az összteleszkópos bringáknál van még egy előny. Melyik? Nos, az összteleszkóposnál van kb. 8-12 cm-es hátsó rugóút. Tehát nem kell nagyon csökkenteni a guminyomást, aminek követeztében már jelentősebb gumideformáció kezdődik, de az alacsonyabb nyomás fő előnyeit továbbra is megtarthatod. A használata inkább személyes preferencián múlik, főleg ha nem "papír" vékonyságú külsőgumit használsz. Más szóval, nekem nem igazán sikerült 2,4"-es gumikkal és 1,3-1,4 bar körüli nyomással bajba kerülnöm az összteleszkópos bringámon, és a kényelem is megmaradt, hála a rugóstagnak...


A keskenyebb gumiknál a betétek legnagyobb előnyét elsősorban a sérülések elleni védelemben látom, és a nagyobb biztonságban - nagyobb kényelemre ne nagyon számítsatok. Ez számomra most tökéletesen beigazolódott a gravel esetében. A 40 mm-es gumikba habbetéteket tettem, de úgy érzem, viszont a kényelem egy icipicit romlott ugyanolyan nyomás mellett. Akkor miért is használom?

A magyaráza az alacsonyabb guminyomáson van, és ami még fontosabb, nem kell attól tartanom, hogy tönkremennek a gyönyörű kerekek. Ugyanígy egyfajta biztonsági hálóként tekintek rájuk: defekt esetén is segítenek a helyén tartani a külsőt. Végül is ez a fő oka annak, hogy a habbetéteket széles körben használják a Paris-Roubaix-on, most, hogy mindenki áttért a belső nélküli rendszerekre (a felragasztott szingók helyett).


A paradoxon az, hogy a nagyobb kényelem nem csak egyfajta szubjektív vezetési érzést jelent. Az alacsonyabb nyomás terepen kisebb gördülési ellenállást is jelent. Nem véletlenül mondják, hogy "smooth is fast".

Az igazsághoz hozzátartozik a nagyobb súly is, XC esetében pedig kerékenként 60-80 grammról beszélünk. Ezért a nehezebb bringások mindig nagyobb hasznát veszik a habbetéteknek. Másrészt, ha az ellenkező kategóriába tartozol, és nem kifejezetten agresszíven tekersz, vagy összteleszkópos géped van, akkor szerintem simán boldogulsz nélkülük is.

Könnyű gumiabroncsok technikás terepre

Sokan írnak nekem, hogy nem féltem-e az életemet - arra utalnak, amikor látják, hogy mivel tekerek a nagyobb kihívást jelentő pályákon is. Hiszen a Maxxis Aspen, és a még gyorsabb Aspen ST változata sem sugároz túlzott megbízhatóságot ezen a téren.

Ahogy már többször említettem, a kulcs a szélességükben rejlik, a 2,4 hüvelykes méretben, és ami ennél is fontosabb, a megfelelő nyomás. Következésképpen a nagyobb érintkezési felület gondoskodik az igényeimnek megfelelő tapadásról, kivéve persze az extrém kavicsokat vagy sarat.


Korábban a habbetétet elsősorban a hátsó kerék biztonságaként említettem, azonban a nagyobb stabilitás érdekében - különösen az első keréken - is fontos. Meredekebb szakaszokon, összenyomáskor, gyökereken vagy sziklákon érezhető, hogy a gumi tartja magát, de a kellemetlen "lebegő" érzés a habbetéttel sokkal később jelentkezik, főleg, ha könnyű gumiról beszélünk.

Maradva a Maxxisnál, én még a 120 és 170 TPI-s változat között is jelentős különbséget érzek, utóbbi sokkal rugalmasabb, finomabban követi a talajt, és egész más élményt ad a nyeregben. Tehát ha egy igazán könnyű gumival szeretnél kihívást jelentő terepen menni, a habbetét (és különösen az elöl lévő) jelentős különbséget jelenthet a magabiztosság érzésében. Ez felnagyítódik, ha nedves és csúszós az út. Ilyen esetben még lejjebb mehetsz a nyomással. Hidd el, ez a kevéske is pokolian sokat számíthat végén

Versenyek, maratonok és epikus események

Sokan közülünk élvezik a különböző versenyeket, ráadásul ezeken az igazán gyors és könnyű gumik jeleskednek. De ezeknek is megvannak a maguk sajátosságai, és most nem csak a saját tapasztalataimat osztom meg, hanem azokat is, amelyeket egy ötszörös Cape Epic győztes elárult.

Nézzük először a rövid pályákat. Ha az eredményre hajtasz, akkor elmondhatjuk, hogy minden késés elég nagy különbséget jelent, és egy hosszú defektjavítás meg végképp eveszi az esélyed a győzelemtől. Nagy előnye, hogy ha közvetlenül a cél előtt kapsz defektet (ne feledd Murphy törvényeit), és nem lehet gyorsan megjavítani, akkor a habbetéteken begurulhatsz a célba.

De vigyázz, az XC modellek tényleg nem arra valók, hogy tekerj velük, de egy kis odafigyeléssel megtehetsz velük néhány kilométert. Nem gyakran fordul elő, hogy a tömítőanyag ugyan lezárja a defektet, de a gumiabroncs jelentős mennyiségű nyomást veszít. Ebben az esetben a habbetét szintén előnyös, és további pumpálás nélkül folytathatod versenyt.


Persze minden a konkrét helyzetértékelésen múlik, de nyilván érted, mire gondolok. Maga a betét konstrukciója nagy szerepet játszik a "célba érésben". Egy olyan ultrakönnyű darab, mint a Vittoria Air Liner, ami 55g körül van, tényleg csak egy nagyon rövid és nagyon óvatos vészhelyzetre való. De már egy olyan változat, mint a PTN Revolution 90 gramm körüli súlyával sokkal nagyobb "run flat" vezetési lehetőséget kínál.

Éppen ezért én télen csak kicsit nehezebb verziókat szereltem fel, amelyekkel fagypont alatti hőmérsékleten - a fémcsatornán történő külső gumi likvidálás után - mínusz fokokban 20 km-t tekertem haza. Mindenképpen jobb, mint a fagyos hidegben a belsővel bajlódni, mert mondjuk a defektjavító kanócok már nem működnek.


A hosszú pályákon kicsit más a helyzet. Hiszen az ember mindenre fel akar készülni, főleg, ha olyan nagy versenyekről beszélünk, ahol elsősorban a célba érés a cél - a már említett Salzkammergut vagy a HERO Dolomitok tökéletes példák erre. Egy bonyolultabb defekt javítása kanóccal kicsit könnyebb betét nélkül, nem is beszélve az esetleges lélekbetétről, ha minden kudarcot vall.

Később megbeszéltem a tapasztalataimat a maratonlegenda Karl Platt-tel, aki ezt követően megajándékozott egy készlet Sahmurai-karddal (kormányba illeszthető javítókészlet) Elmondta, hogy ők nem használnak habbetétet a szakaszversenyeken és a hosszú maratonokon, és inkább a nagyobb guminyomást választják. De felhívom a figyelmed, az ilyen kaliberű versenyzőknek van támogatásuk a pályán, lehetőségük van például a kerékcserére, ha megsérül az.

Összegzés

Mint látható, a valóság meglehetősen változatos, és a betétek használatát számos tényező befolyásolja. Ezért is találsz annyi eltérő véleményt. Tapasztalataim alapján "hardtailistáknak" tudom ajánlani őket, és főleg, ha 75 kg körüli vagy annál nagyobb a súlyod. Ballonosabb gumikkal kombinálva kényelmet biztosítanak, és egy kis hibázás is belefér a tekerésbe. Hasonlóképpen, ha könnyű gumikat használsz technikásabb terepen, értékelni fogod a segítségüket a nagyobb stabilitásban, vagy ha egy sziklás terepre keveredsz. Még jobban kitűnnek majd, ha vizes és csúszós az út... még egy kis reggeli harmat a gyökereken is megteszi a hatását. Segítenek a stabilitásban és a biztonságban, főleg ha nagyobb sebesség melett defektet kapsz.

Hosszú túrán azonban számíts a nehezebb defektjavításra, esetleg olyan bonyodalmakra, mint a belső gumi behelyezése. Természetesen a plusz súlyt is figyelembe kell venni a legérzékenyebb helyen. Ez elég egyértelmű következtetéshez vezet.

Valaki esküszik rá, mások nem igazán látják az értelmét. Neked mi a vélményed, segítettem valamennyit a tisztán látásban?