Országúti vs. hegyi kerékpár - összehasonlítás hegymenetben

Gondolkoztál már azon, hogy mennyivel lassabb egy mountain bike, mint egy országúti kerékpár, amikor aszfalton tekered? Megpróbáltuk kideríteni, beleértve a menetérzést is.

Játszunk tehát újra egy kicsit, és próbáljunk meg összehasonlítani azt, ami elsőre talán kicsit furcsának tűnik, főleg stílusban... Őszintén szólva, magam is valami ilyesmin töprengtem már egy ideje, mert nem egyszer eszembe jutott ez a kérdés, amikor felfelé pedáloztam. Az elmúlt napokban aztán több impulzus is ért.

Sokan vannak, akiknek csak hegyi kerékpárjuk van, és elgondolkodnak azon, hogy valószínűleg időt nyernének, ha egy adott emelkedőt országúti bringával tekernének.

Számomra a legnagyobb impulzus a smrekovicai hegyi időfutam volt, ahol Lenka és én is részt vettünk, és ahonnan Glevo készített egy szép beszámolót. A bringa típusát illetőleg nem voltak külön kategóriák, így a kerékpárok változatos keverékét lehetett látni a rajtvonalon. Bár a Smrekovica egy aszfaltos emelkedő, határozottan nem egy sima út, különösen a rajt utáni rész, ami egy rendesen töredezett aszfaltos szakasz sok kaviccsal és lyukkal. Én végül a "pengét" választottam, Glevo pedig simán "elvert" montival, visszaadva ezzel az év eleji vereséget a nagy tavaszi sprintről.

Nemrég Szlovéniában kirándultam, ahová vittem az országútit és az MTB-t is, és azon gondolkodtam, melyiket használjam. Főleg a legendás Vršič lejtőjén, ahol a szerpentin szinte minden visszafordítójában macskakövek vannak, és lefelé menet folyamatosan fékezek. MTB-vel átrepülök ezeken a macskaköveken, és még döntöm is a kanyarokat, nem beszélve arról, hogy mennyi lehetőség nyílik errefelé a hegyi túrázásra.


A leglátványosabb mászások sorozatában olyan utakat szeretünk nektek bemutatni, amelyek a legszebb hegyekre visznek fel, és általában aszfaltozott útvonalon. De még ezeken a helyeken is előfordul, hogy hirtelen elfogy az aszfalt. Ilyen a Sziléziai menedéház, ahol az útvonal közepén van egy tisztességes gravel kavicsos szakasz, vagy a Smrekovica törött bevezető szakasza. Fölfelé persze némi "tereppel" lehet boldogulni országúti kerékpáron is, de a lefelé menet sokkal rosszabb, és sokszor nem túl élvezetes, inkább komoly megpróbáltatás. Ennek eredményeképpen aztán (ha a lejtmenetet is figyelembe vesszük) inkább hegyikerékpárral lehetünk gyorsabbak, amit nem szabad elhanyagolni, főleg hidegben. Nem csak az időjárásról van szó, de a biztonság is nagy szerepet játszik, ami a tél közeledtével szintén elég fontos tényező.


Sokan vannak köztetek, akiknek csak hegyi kerékpárja van, és elgondolkoztok azon, hogy vajon mennyi időt nyernétek, ha egy adott emelkedőt országúti bringával tekernétek. Főleg, ha egy kicsit versenyszerűen tekertek, és időnként szeretitek összehasonlítani az időtöket egy-egy kedvenc emelkedőn, például a Strava szegmensek segítségével.

Szóval több oka is volt az össehasonlításnak, és alapvetően semmi sem tűnt egyszerűbbnek, mint élesben kipróbálni a bringákat. Ha más nem, legalább egy jó kis edzés kijön belőle, nem igaz?

Millió lehetséges eredmény

Mielőtt rátérnénk a konkrét számokra, meg kell említenem egy nagyon fontos dolgot. Kérlek, ne csináljatok ebből tudományt, mert számomra is egyértelmű, hogy nincs pontos válasz. Az alkatrészek és azok beállítása (gumik típusa, nyomása, kerékpár össztömege) mind-mind befolyásolja az eredményt, és mindenki, aki valaha kipróbál egy hasonló tesztet, más és más erdményt fog kapni. Másrészt szerintem nagyjából valamilyen becslést lehet tenni ez alapján a "mérés" alapján és legalább egy homályos összképet lehet alkotni.

A tesztpályánk

Több lehetőségünk is volt Zsolna környékén, ahol már sokszor megfordultunk (Rakytie, Teplička, stb.), de aztán gondoltam magamban, hogy két legyet ütünk egy csapásra. Bemutatunk egy szép dombot, amely átmenetet képez a Kis-Fatra és Árva között - a Hoľa pod Klobúčnicou megmászását. Ádámmal gyakran járjuk azt a dombot a kedvenc körutunk (Lutiše - Nová Bystrica - Oravská Lesná - Terchová) részeként.

Most, hogy végre megnyílt a Zsolnából Terhely felé vezető kerékpárút, még népszerűbb lesz, főleg most ősszel, mert nagyrészt a forgalomtól elzártan lehet tekerni.

Ironikus, hogy most először tekerek rajta erről az oldalról, mert a másik felén jobb az aszfalt, ami előnyös a lejtőzéshez... szóval számomra is valami újdonság. Alapvetően a Zázrivá elejétől lassan elkezd emelkedni, ami 9,8 km 445 méter szintemelkedéssel, tehát átlagban kb. 4,5 %. De vigyázat, a vége felé bedurvul, a falu hivatalos vége után kezdődik az igazi mászás, és itt végeztük el az első összehasonlítást: 4,4 km, 342 m szintemelkedés és kb. 7,6%-os átlagos emelkedő. Az út körülbelül 1000 m tengerszint feletti magasságba visz, de egy dologra vigyázzatok - tavasszal sokáig megmaradhat itt a hó, ami nem egy kerékpárost meglepett már.


Útközben betervezhettek egy plusz kitérőt, ami nekünk sajnos a forgatás és az eső miatt nem jött össze. Az emelkedő első harmadában van egy leágazás a Havrania Hotelhez, ahová amúgy is szép út vezet. Hogy mitől különleges ez a hely? A frissítőkön kívül innen kinálkozik a legszebb panoráma a Nagy-Rozsutec csúcsra.

Akkor lássuk az eredményeket!

Aminek örülök, hogy sikerült pontosan ugyanakkora teljesítménnyel, ugyanolyan wattok mellett tekerni. Persze figyelembe kell venni, hogy a teljesítménymérők között is vannak eltérések. Elsőként a Ghost (10,95 kg) hegyi bringával tekertem, és a szóban forgó szakasz 21 perc 9 másodpercig tartott 303 wattos átlagteljesítmény mellett, 165-ös átlagpulzus mellett. Ezután következett az országúti Giant (8,4 kg-os, nyeregtáskával, pumpával, belsővel együtt), amivel 18 perc 44 másodperces időt értem el ugyanazzal az átlagteljesítménnyel, és 168-as átlagos pulzusszámmal. Tehát a különbség 2 perc és 25 másodperc az országúti kerékpár javára az adott körülmények között. A számok tehát meg vannak, de lássuk a különbséget érzésre...


Tény, hogy én még soha nem váltottam így direkt módon egyik bringáról a másikra, mégis ugyanolyan teljesítmény mellett tekertem ugyanazt a dombot. Az MTB ugyan lassabb volt, de ami a legjobban meglepett, hogy mennyivel kényelmesebben tekertem a meredekebb szakaszokon. Első sorban a geometriának, és az üléspozíciónak köszönhetően, mivel a modern hegyi kerékpárok a legújabb trendeknek megfelelően a meredekebb emelkedőkre vannak tervezve. Ezért úgy érzi magát a bringás a nyeregben, mint hal a vízben. A Ghost hosszú váza és rövid kormányszára is hozzájárult a kénylemes mászáshoz, így nekem tényleg csak a pedálokat kellett nyomnom. Nem kellett tehát a nyeregben fészkelődnöm, meg amúgy is a 760 mm széles kormány eleve nagyobb kényelmet nyújtott számomra. Amit most leírtam, az érzésekről szólt, és azért ezt befolyásolja az is, hogy az időm nagy részét MTB-n töltöm. De egy dolgot nem lehet figyelmen kívül hagyni... az áttételt.

A kerékpározás nem csak a praktikus dolgokról szól, de a nagy része sport és a körülötte lévő dolgok iránti szenvedély... szóval szerelem.

A 34-es fogaskerék elöl és a 10-50-es kazetta kombinációja hátul nagyjából minden emelkedőre és lejtőre elég tartalékot kínál, amit "aszfalton" tekerünk. Ez lehetővé teszi, hogy főként a meredek szakaszokon is fenntartsam a kényelmes fordulatszámot a hajtókaron, és az izmaim sem fáradnak el olyan gyorsan. Mindeközben az országúti Gianton nagyon könnyű áttételek találhatók, egy kompakt 50/34 hajtókar 11-30-as kazettával kombinálva, és szerintem ehhez már kellett némi fittség. Úgy érztem, hogy a meredek szakaszokon 12% emelkedő körül gyakrabban kellett kiállnom a nyeregből, gyakran a teherbírásom határán voltam, ami a vége felé nagyobb fáradtságot jelentett. Szerintem ez volt az egyik oka annak, hogy Glevo a Smrekovicán 3 perccel "elvert", mert az az emelkedő még extrémebb - a vége felé már nem tudtam odalépni és elfogytam, pedig a rajtot jól elcsíptem. Pont tegnap mentünk MTBIKER Sprintpolom időfutamot, ahol ismét hegyi bringával tekertem, a veszteség már csak 2 perc volt és a teljesítményem sokkal jobbnak bizonyult, az érzésről nem is beszélve.


Szóval, ha csábít a hegymászás országúti bringával, akkor a könnyebb fokozatú hajtást válaszd, ráadásul a modern rendszerek a 11-32-es vagy 11-34-es kazettákat is tudják kezelni. Ne aggódj, így is marad bőven tartalékod a lapos részekre. Ami még eszembe jut, az ilyen esetekben nagyra értékelem az ovális fogaskerekekkel rendelkező hajtókar tulajdonságait. Én minden bringámon az Absolute Black ovális lánckerekeket használom...

Megemlíteném még azt, minél rosszabb az út felülete, annál kisebb lesz a keletkező különbség a bringák között. Most alapvetően csak sima aszfalton tekertünk. Elég pár rendes gravel szakasz, vagy egy nagyobb mennyiségű kavicskupac, ahol rázni fog a bringa, és máris további különbség ugranak elő. A downhill egy külön fejezet, ahol a stabilitás és a biztonság kifejezetten az MTB oldalán van - szerintem elég fontos tényező a kezdő bringások számára, és ez az oka annak is, hogy az én Lenkámnak még mindig a hegyi kerékpár az ideális, még akkor is, ha ő gyakran aszfalton teker. Végül is úgy gondolom, hogy egy könnyű merevfarú bringánál sokoldalúbb gépet még nem találtak fel, ha csak egy kerékpárban gondolkozol.. Ha pedig csak Gravelos bringában gondolkozol, akkor érdemes tudatosítani, hogy a környékünkön a legtöbb lejtő, vagy a hegyi házakhoz vezető emelkedő messze nem a reklámokban látható "kavicsos álomút".

Miért országúti kerékpár

Eddig úgy tűnhet, hogy az országúti kerékpár kapott a frakkjára rendesen, pedig mégis jelentős különbséggel nyert. Logikai szempontból azt mondhatnánk, hogy az átlag kerékpárosnak ez nem is számít annyira, főleg ha a gravel kerékpár is képbe kerül. A kerékpározás azonban nem csak a praktikus dolgokról szól, de nagy része sport és a körülötte lévő dolgok iránti szenvedély... szóval szerelem... Az országúti kerékpárral való mászásnak megvan a maga külön varázsa, ami a híres történelméhez is visszanyúl. A kerékpár száguld át a tájon, a dombok és emelkedők kihívást jelentenek. Szemben fúj a szél? Dőlj előre és markold meg a kormányt alsó pozícióban, és feszülj neki a pedáloknak! Életérzés. Mit magyarázzam? S ha még képbe kerülnek a híres versenyek (A Tour, a Vuelta és a többi klasszikusok), minden csak elmélyül, ha érted mire gondolok.


Amit már sokszor mondtam és újra ajánlom, ne félj a szélesebb gumiktól (pl. 28mm), persze ésszerű nyomással. Én például 4,5 bar körüli nyomásra fújom a 30 mm széles Continental GP 5000-es gumikat. Jó adag kényelemmel hálálja meg, főleg ha rosszabb az út, esetleg kavicsos, sóderes. Emellett az általános tapadás és a biztonság is jelentősen megnő, és a sebességből alapvetően semmit sem veszítesz... majd egyszer a nyomásról is írok egy tesztcikket.

És zárásként még egy dolog. Ha ez az összehasonlítás nem adott neked semmi érdekeset, akkor is legalább egyszer próbáld ki ezt a varázslatos útvonalat, akár Zázriváról, mint mi, akár a másik oldalról, Oravská Lesná felől... ősszel garantált a hangulat.