Mire érdemes odafigyelni a tavaszi tekeréseken?

Emelkedik a hőmérséklet, és ezzel együtt a kerékpározási kedv is növekszik. Azonban megjelennek azok a kockázatok is, amelyek a tavaszi szezonkezdéssel járnak.

Ismerős, ugye? – A hőmérséklet napokig 10 °C felett marad, a nap süt, az utak felszáradnak. Az edzőgörgők gyártóinak novemberig nem sok bevételük lesz. 🙂 Engem minden évben februárban, de legkésőbb márciusban már húz a kinti tekerés. Azonban minden évben ráfaragtam valamire. Hogyan élvezhetjük ki maximumon a tavaszi bringázást?

Vigyázat a „rövid/rövid” kombinációval

A tavasz nagyon érzékeny időszak az öltözködés szempontjából. Azt mondanám, talán még érzékenyebb, mint a tél – ott az ember rétegesen öltözik, és kevesen mennek közülünk egy-két óránál többet tekerni. Amint azonban felmelegszik az idő, hajlamos vagyok hosszabb utakra is elcsábulni.

A tavaszi nap azonban még mindig csalóka. Míg közvetlenül a napon már elég lehet a rövid ujjú, elég bemenni az árnyékba, és megfagy az ember. Ha ehhez még hozzájön a tipikus hideg tavaszi szél, akkor biztosan nem lesz elég a rövid nadrág, a rövid ujjú mez és akármilyen széldzseki.


Hogyan kombináljuk hát? A bélelt téli nadrághoz már meleg van, ezért a klasszikus rövid nadrágot választom lábmelegítővel kombinálva – alternatíva lehet a 3/4-es nadrág is. Csak a nadrág anyagára kell figyelni, és kerülni a legvékonyabb szöveteket.

A felső részen pedig a felmelegedés után búcsút intek a hosszú ujjú merinó meznek, és inkább a vékony hosszú ujjú merinót, egy klasszikus rövid ujjú mezt, valamint szükség esetén mellényt és széldzsekit kombinálok. Fontos, hogy mindig rétegesen öltözzünk, és a rétegeket az aktuális intenzitásnak megfelelően változtassuk. Mindannyiunk termoregulációja más – én rendesen „befűtök”, szóval nálam hiába keresnél vastagabb darabokat.


💡 Tipp: ne felejtsd el bepakolni a csősálat, a hosszú ujjú kesztyűt és a kamáslit a cipődre. Ezek védik azokat a testrészeket, amelyek a leghajlamosabbak a hidegre.

Enni, enni és enni

Az „eléhezés” a szezonz első túráján nálam íratlan hagyomány. 🙂 Nincs olyan év, hogy a szezon elején ne becsülném alá az étkezés – és főleg annak mennyiségének – fontosságát. Egyszerűen emlékszem az előző szezon utolsó túráira, amikor néhány szelettel is letekertem 70 km-t, és naivan azt hiszem, hogy ez az új szezon elején is működni fog.


Tavasszal azonban más a helyzet. A test még csak alkalmazkodik a megnövekedett aktivitáshoz, és többet kér. Szóval mit tanultam ebből az idei évre? Biztonság kedvéért mindig bedobok egy plusz szeletet a zsebembe.

A kevesebb néha több

Az egyik szokásos tavaszi rossz szokásom az volt, hogy a kezdetektől fogva túl nagy falatokat „vállaltam”. Mivel tél után türelmetlen voltam, és új helyeket akartam felfedezni, gyakran elég hamar megjelent az első százas a kerékpár komputeremen. Mondanom som kell, hogy a nap végére teljesen lemerítettem magam, túlságosan is…


Ugyanez elmondható a túrák intenzitásáról is. Tavaly semmiképp sem volt okos dolog hetekig szüneteltetni a fizikai aktivitást, majd azonnal keményen edzeni a nehéz emelkedőkön. A testem megéreztette velem, így most egy unalmasabb, de kíméletesebb kezdést választok.


A szezon elejének helyesen az egyszerűbb, sík terepen tett túrák jegyében kellene telnie. Ideális esetben aerob zónában – azaz Z1, legfeljebb Z2, ha épp valamilyen kisebb domb akad a kerekek alá. Más szóval, elsősorban a kilométereket kell gyűjteni. A dombokat általában csak akkor kezdem hozzáadni, amikor már rendesen bemelegedtem.

Ma azonban sokan már nem ismerik az olyan fogalmakat, mint a „téli szünet” – egész évben tekernek, vagy görgőznek. Ilyen esetben természetesen a fent említettek nem teljesen érvényesek. Azt is észrevettem, hogy ha télen aktívan síeltem, akkor érezhetően könnyebb és gyorsabb volt a nyeregbe való visszatérés.

Biztonságosan lefelé

A tavaszi utak néha csalókák lehetnek – az érem egyik oldala a sofőrök, akik lassan hozzászoknak a jelenlétünkhöz, a másik pedig a szennyeződések és a kavics. Én személy szerint (néha feleslegesen is) gyors lejtőzőnek tartom magam, de tavasszal mindig igyekszem visszafogni magam. A szélesebb gumik ellenére a kicsúszás továbbra is valós veszély, és a kavicsok előszeretettel bukkannak fel a legrosszabb pillanatban.


Az utolsó apróság a kerékpár műszaki állapota. Erről a témáról korábban írtunk egy cikket, így nem ismétlem magam – de fontos, hogy ezekre a dolgokra már télen gondoljunk.

Fontos, hogy ne legyünk nagyravágyóak. Minden erőfeszítés később bumerángként térül meg a stabil alap, egészséges szervezet, motiváció és biztonságos hazatérés formájában. Fontos, hogy időt adjunk a testnek, és mindent fokozatosan csináljunk.