Milyen technológiákat hozott 2024 a gravity kerékpárok szegmensében? (2. rész)

Extra lengéscsillapítók, vázmerevség állítási lehetőség, és elektronika! Ezek a 2024-es év technológiai újdonságai.

Korábban már írtam, hogy azt hittem, a gravity kerékpárok (enduro, downhill) világában már semmi sem tud meglepni. Már szinte mindent kitaláltak, mit várhatunk még? Nos, vannak újdonságok, amelyek szinte minden részletet érintenek. A kerékpárokat például egy adott pályához, vagy akár a pálya egyes szakaszaihoz igazítják. Az előző részben a vázhoz adott súlyról beszéltünk, ma pedig további kütyüket nézünk meg. Lássunk hozzá!

Két újabb lengéscsillapító

Egy összteleszkópos kerékpáron két lengéscsillapító van - egy első villa és egy hátsó rugóstag. Ezek biztosítják, hogy a kerekek képesek legyenek elmozdulni a vázhoz képest, amikor egy akadályon haladunk át. Ez simábbá teszi a tekerést, az akadályokon való áthaladáskor a kerekek bemozdulnak, mi pedig a vázzal együtt kisebb mértékben.

A rugóstagnak a "klasszikus mechanika" szempontjából két funkciója van (az első villának minden egyes villalába egy-egy különböző funkciót lát el). Az első funkció a rugózás. Ez alatt az energia tárolását értjük azáltal, hogy milyen erősen nyomjuk össze a rugót (igen, a légkamra is egy rugó). A második funkció a csillapítás - ez határozza meg, hogy a rugó milyen gyorsan tér vissza eredeti állapotába. Az energia tehát a rugóban tárolódik, a csillapítás pedig tompítja azt. Biztosan észrevetted már, hogy néha egy hosszú lejtmenet után meleg a lengéscsillapításod, ez pontosan emiatt van.

Ha nem lenne a csillapítás, akkor a rugó nagyon gyorsan összenyomódna és visszarúgna, pontosan olyan gyorsan, ahogy összenyomódott. Ezt az energiát nem akarjuk tárolni vagy felhasználni, hanem valamilyen módon el akarjuk vezetni (az ütésekből származó energiát hővé szeretnénk alakítani).

A kerékpár felfüggesztésének és mozgásának rendszere menet közben elég dinamikus és összetett jelenség. A különböző lengéscsillapító beállítási lehetőségek ellenére nincs ideális megoldás minden típusú útvonalra és akadályra. Egy bizonyos típusú és mennyiségű akadályra csak egy meghatározott rugóstag beállítás a megfelelő. Ha a beállítás nem megfelelő, az azt eredményezheti, hogy a kerékpár nem megfelelően viselkedik az útvonal egyes szakaszain. A világklasszis downhill versenyzők tudják ezt.

A profik együtt dolgoznak a lengéscsillapító gyártókkal, hogy telemetria és más fejlett technológiák segítségével megtalálják a megfelelő beállításokat. Céljuk, hogy a kerékpár a lehető legnyugodtabb legyen, és a lehető legstabilabb legyen az akadályokon való áthaladáskor, ugyanakkor ne adja át az ütéseket a versenyzőnek.

2024-ben, a downhill világbajnokságon azt láthattuk, hogy a csapatok elkezdtek további lengéscsillapítókat szerelni a villákra és a hátsó rugóstagokra. Ez egy olyan egyszerű eszköz, ahol egy csőben lévő testet mindkét oldalon rugók rögzítenek. Amikor ütés vagy rezgés éri, ez a tömeg a rezgést vagy ütést okozó erőkkel ellentétes irányba mozog.

Ez az "ellenmozgás" segít kiküszöbölni azokat az ütéseket, amelyek egyébként áthatolnának a kerékpárvázra, és nem kívánt, kellemetlen rezgéseket okoznának. Az itt alkalmazott fő elv a rezonancia - a lengéscsillapító a lökések egy bizonyos frekvenciájával rezonál, így kompenzálja ezeket a lökéseket. Azt, hogy a lengéscsillapító mennyire jól reagál a rázkódásokra vagy rezgésekre, a felhasznált rugók merevsége, valamint maga a lengéscsillapító súlya határozza meg.

Egyszerűbben fogalmazva, a csillapítótag az első villa vagy a hátsó szerkezet impulzusait használja fel egy ellenhatás létrehozására, amelyet a vázra továbbít, és hatékonyan csökkenti az ütéseket anélkül, hogy azokat a versenyző keze nyelné el. Ez segít csökkenteni a kéz túlzott feszültségét - a kormány túlzott szorítását-, ami a kéz fáradásához vezethet. Egy ilyen rendszernek a következő előnyei vannak:

• Nagyobb kontroll a kerékpár felett: A lengéscsillapításnak köszönhetően jobban lehet irányítani a kerékpárt, amikor nehéz akadályokon, például sziklákon vagy fák gyökerein haladunk át.
• A kerékpáros fáradtságának csökkenése: A kormányra átvitt kevesebb közvetlen ütés azt jelenti, hogy a kerékpárosnak nem kell folyamatosan megfeszítenie a kezét, ami csökkenti a fáradtságot és javítja a tekerés általános komfortját. Ugyanez vonatkozik a lábakra is, amikor a lengéscsillapítás a hátsó kerékre kerül.
• Növeli az első kerék tapadását: A lengéscsillapító segít az első kerék talajjal való érintkezésében, ami növeli a stabilitást és javítja a kanyarodást.

Vannak azonban hátrányai is, különösen a súlya. Ahhoz, hogy ez a lengéscsillapító működjön, számolni kell némi plusz súllyal. Ez az egész akár fél kilót is nyomhat. Ráadásul egy újabb mozgó alkatrész kerül a kerékpárra, amivel törődni kell.

A témáról bővebben ezeken a linkeken olvashatsz: A FOX tömegcsillapítót fejleszt hegyikerékpárokhoz, Első benyomások, Videó.

Szeretnél egy engedelmes vázat? Állítsd be magadnak

Vannak olyan kerékpárvázak, amelyeknek nincs egyetlen forgáspontjuk sem, helyette a váz hajlékonyságát használják fel a csillapítás működéséhez. Ezt a rendszert különösen az XC kerékpároknál láthatjuk, ahol ez már szinte standard.

Néhány enduro kerékpár, mint például a Merida vagy más különlegességek is hasonló pivot nélküli rendszerrel rendelkeznek. A downhill kerékpárok szegmensében azonban nem használnak ilyen rendszereket. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egy downhill vázon a csapok körül viszonylag nagy az elmozdulás ahhoz, hogy 200 mm-es rugóutat biztosítsanak, és a rugalmasságnak nagynak kellene lennie ahhoz, hogy ilyen mozgást lehetővé tegyen. Egyébként is a váz merevsége fontos ebben a szakágban.


Mindig is úgy gondoltam, hogy lejtőzéshez merev váz kell. Vagyis, hogy ne hajoljon, ne csavarodjon vagy bármi ilyesmi menet közben. Viszont ha túl merev a váz, akkor a vezetési élmény olyan lesz (még ha van is rugózásod), mintha légkalapácson ülnél. Ha hiszed, ha nem, de egy kissé hajlékony váznak is lehetnek előnyei.

A Commencal Muc-Off csapata idén ezt szem előtt tartva kalkulált, különösen Amaury Pierron versenyző, aki - mint tudjuk - elég gyors. Vagyis őrülten gyors, hogy pontos legyek. A kerékpárján a hátsó lengőkarokat, pontosabban a láncvillákat alumíniumról különleges formájú acélra cserélte.

Lapos és vékony CrMo csöveket használtak (króm-molibdén acél), ami nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a hátsó szerkezetben és a láncvillákban, mivel ezek azok a részek, amelyek az oldalirányú ütéseknél nagy terhelést kapnak. Az oldalsó ütéseknél, azaz a kanyarodásnál a rugalmasság növelheti a kényelmet. A kényelem pedig egyenlő a sebességgel, ezt tudjuk.

Egyes csapatok még olyan elemeket is hozzáadnak vagy eltávolítanak a vázhoz, amelyek összekötik a hátsó szerkezet jobb és bal oldalát, hogy a váz megfelelően rugalmassá váljon. Így a váz nem csak a kanyarokban, de lejtmenetben is egy kicsit rugalmassá válik. Ezt az állítást bizonyítja az is, hogy manapság már a kerekek fűzésénél is kiszámítják az előfeszítést. Nekem például Lubos Stano állította be a küllők feszességét pontosan az én súlyomra. El kell mondanom, hogy jól műküdik az első és hátsó kerekeimen a csillapítás. Fogadd meg a tanácsát!

Elektronikusan állítható rugózás. Minden trailre külön üzemmód

Talán az utolsó kütyü, ami feltűnt, az az elektronikusan állítható rugózás használata downhillben és enduróban is!!! Ez eddig leginkább az XC bringások parkettája volt. Elektronika gondoskodik arról, hogy amikor pedálozol, a rugózás blokkolva legyen, amikor pedig bukkanókon mész át, műküdésbe lépjen. De miért használják ezt a downhillben? Ez csak az én találgatásom, ezért óvatosan fogalmazok, ezek a rendszerek ugyanis még csak tesztelési fázisban vannak, és csak néhány versenyző használja őket a világkupán. De milyen előnyökkel járhatnak?


Az elektronikusan vezérelt csillapítást a terep és a vezetési körülmények pillanatnyi változásaihoz való alkalmazkodási képességéért használják. Lehetővé teszi a csillapítás és a rugózás automatikus vagy kézi beállítását a terep igényeinek megfelelően, javítva a stabilitást, a tapadást és a kerékpár valós idejű irányítását. Konkrétan ezek az előnyei:

• Automatikus alkalmazkodás a terepviszonyokhoz: Az elektronikus rendszerek a sebességet, dőlésszöget és egyéb paramétereket figyelő érzékelők alapján valós időben képesek beállítani a csillapítás szintjét.
• Megnövelt tapadás és irányíthatóság: Az elektronikusan állítható rendszerek az út különböző részein automatikusan lágyítják vagy merevítik a felfüggesztést, így segítik az optimális tapadás fenntartását. Az egyenetlen felületeken javítják a tereppel való kapcsolatot, ami növeli a stabilitást, és lehetővé teszi a kerékpáros számára a kerékpár jobb irányíthatóságát.
• Hatékony energiafelhasználás: Különböző felületeken való kerékpározáskor a rendszer csökkenti az energiafelhasználást. Pedálozáskor a rendszer bekeményedhet az energiaveszteség minimalizálása érdekében, míg ereszkedéskor a felfüggesztés lágyabb lehet a kényelem és a biztonság érdekében.
• Lehetőség a preferenciák szerinti beállításra: A kerékpárosok alkalmazásokkal és távirányítókkal (nézd meg Loic Bruni kormányán a gombokat) beállíthatják a preferenciáiknak megfelelő speciális felfüggesztési paramétereket, hogy jobb teljesítményt nyújtsanak a technikás szakaszokon.

Hogy én mit szeretnék? Nem tudom pontosan, jelenleg bízok a saját megérzéseimben a beállításokat illetőleg, de ha egy ilyen új rendszert úgy alakítanának ki, hogy ne kelljen túl sokat spekulálni a versenyző részéről menet közben, akkor talán érdekes és használható lehet.


Igen, tudom, ezek a dolgok még tesztelési fázisban vannak, szóval hagyjuk magunkat meglepni, hogy ezek közül a technológiák közül melyik fog beépülni, esetleg milyen más újdonság fog megjelenni. Én biztosan nyitott szemmel járok, bármire felkészülve.