Kerékpárosoknak a szezon soha nem ér véget – hogyan ne égjünk ki a biciklizésből
Ereszkedések, sebesség, kilométerek. A jóból is megárt a sok. Hogyan ne égjünk ki?
Életemben többször is előfordult, hogy a kedvenc tevékenységemből teher lett. Már alig vártam a szezon végét, hogy végre pihenhessek a biciklitől. Az utóbbi időben azonban ez megváltozott.
Múlt
Heti több mint 5 alkalommal biciklizés, emellett edzőterem. Évről évre számoltam a napokat, hogy mikor tarthatok szünetet a szezon végén. Nem azért, mert megutáltam volna. Egyszerűen már nem bírtam. Nem fizikailag, hanem mentálisan. Extrém pihenésre, totális újraindításra vágytam. Talán ehhez az a tulajdonságom is hozzájárult, hogy vagy mindent maximálisan csinálok, vagy egyáltalán nem.Azonban pár hónapra teljesen leállni a biciklizéssel nem éppen ideális döntés. Romlik a kondíció, megváltozik a sebességérzékelés, és a technika is hanyatlik. Hogyan változtattam ezen?

A sok is megárt
Eleinte elkezdtem keresni az ideális heti edzésszámot. Nem vagyok versenyző, inkább hobbi kerékpáros, aki szeretné, ha a technikája és kondíciója megfelelő szinten lenne. Rájöttem, hogy heti 5 edzés bizonyos időszakokban már túl sok volt nekem. A testem bírta, de a fejemnek már nem tetszett.Amint hosszabb szünetet tartottam a biciklizésben – értsd, 3 napot –, hirtelen újra vágytam a bringára. Ezt az érzést akartam állandósítani. A heti háromszori edzőterem nyáranta nem igazán passzol hozzám, néha még szezonon kívül is csak kétszer megyek. Ez számomra inkább kényszer, mint öröm.

Felnyitotta a szemem
Amikor elkezdtem futni, szintén azonnal a végletekbe estem. Lefutottam az első maratont, és kész is voltam. Idővel rájöttem, hogy az öröm nem egyetlen kihívásban rejlik, hanem összességében az adott sportban, vagy éppen a mozgásformában. 4-5 km futás nekem régen kevés lett volna, hiszen nem is éri meg bepiszkolni a cipőmet. Pedig pontosan erről van szó.Elmenni párszor egy héten egy rövidebb futásra, amiből idővel akár hosszabb is lehet. Így felépíteni a saját rutinomat. Kombinálni a sportokat, mozgásformákat, ami biztosan jobb egészséghez vezet – és, ami a legfontosabb, nem engedi, hogy kiégjek. Akár szezonban, amikor többet kerékpározom, akár szezonon kívül, amikor időnként gyakrabban űzöm a többi sportot is.
Nem csak a szenvedésről szól
Örömöt találtam a túrázásban és a sima sétákban is. Ezek nagy munkamennyiség mellett kitisztítják a fejemet, és segítenek más gondolatokra terelni. Másrészt rendkívül alkalmasak a barátokkal való szocializációra, ami gyakran biciklizés vagy futás közben – és főleg télen – nem éppen ideális. Ezért mindig, amikor valaki közös túrát szervez, azonnal csatlakozom.
Ideális kombináció
Valaki talán eleve így csinálja, mint én most, valaki pedig kevesebbet sportol. Ez az én nézőpontom arra, hogyan lehet elkerülni a kiégést. Jelenleg heti kétszer futok, amit természetesen kombinálok a kerékpározással, és szintén heti kétszer edzőterembe is járok.Ha adódik idő és lehetőség túrázásra, nagyon szívesen beiktatom ezt a tevékenységet is a naptáramba. Idővel mindenképpen szeretném bevezetni a terepfutást is.