Erősebb és jobb az országúti bringás a gravelnek köszönhetően

Működhet a gravel kerékpárral való edzés és az országúti kerékpárral való versenyzés kombinációja? Az előnyök felülmúlják a hátrányokat.

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem gravelezni, fogalmam sem volt róla, hogy a terepbringázás ilyen pozitív hatással lehet az országúti teljesítményre. Így természetesen elkezdtem gondolkodni azon, hogyan lehetséges ez, és meglepett, hogy mennyi szinergiát találtam a gravel és az országúti kerékpározás világa között.

Mivel szeretem kielemezni a dolgokat, azonnal lejegyzeteltem az előnyöket és hátrányokat. Találtam 13 pro és 3 kontra érvet, így most a fejlődni vágyó országúti kerékpárosoknak érdemes odafigyelniük.

Más típusú pedálozás, erősebb lábak

Aki azt gondolja, hogy a kerékpárral való pedálozás csak egy fajta lehet, az valószínűleg még sosem próbálta ki az intervallumedzést, ahol a cél az erő és a nyomaték fejlesztése. Ezt legtöbbször úgy érjük el, hogy célzottan alacsonyabb frekvenciájú pedálozással, magasabb wattokkal megyünk, ami olyan izmokat is megdolgoztat, amelyek a hagyományos tekerésnél nem kapnak akkora terhelést.

De miért jobb egy gravel bringa egy ilyen edzéshez? A gravel kerékpárokon gyakran erővel és alacsonyabb fordulatszámon pedálozol, anélkül, hogy bármilyen intervallumra gondolnod kellene. A terepen ugyanis ez az egyetlen módja a bukkanók sikeres legyőzésének, a gyakori rázkódások miatt ezért nehezebb áttételt választasz, és több erőt fejtesz ki. A fenti dolgokra bizonyíték egy izmos hegyikerékpáros lábainak összehasonlítása egy sovány országúti bringáséval.

Maximális teljesítmény és megfelelő súlypont

Az izmos és erős lábak elengedhetetlenek a maximális teljesítményhez, a wattplafon feszegetése speciális edzéssel lehetséges. A klasszikus sprintek mellett, ahol néhány másodpercig négyszámjegyű teljesítményt lehet elérni, én a rövid és meredek emelkedőkkel való küzdelmeket szeretem. A gravelen az ilyen kihívások könnyebben megtalálhatók, és a legjobb az egészben, hogy nem kell erőltetnem magam. A sprint bármikor kihagyható, de ha egy domb az utamba kerül, és én haza akarok jutni, akkor kénytelen vagyok a pedálokba lépni.

A harmadik pozitívum a pedálozási technikához kapcsolódik, és ismét a terepen való kerékpározáshoz. Egy kerékpárosnak tudnia kell, hogyan kell a súlypontjával dolgozni - akár ülve, akár a nyeregből kiállva. Az optimális pozíciót könnyebb megtalálni laza talajon, ahol a megcsúszó hátsó kerék azonnal egyértelművé teszi a stabilitás csökkenését. Egy országúti kerékpár szinte mindent megbocsát e tekintetben, és edzői figyelmeztetés nélkül a kerékpáros talán észre sem veszi, hogy valamit rosszul csinál.

Az erős lábak nem elég

Az erősítő és kompenzáló gyakorlatok fontosak egészségügyi prevenciós okokból, és természetesen a teljesítményt is növelik. Ha egy kerékpárosnak gyenge a felsőteste, mert nem csinál mást, csak teker, terepen hamar rájön, mekkora hibát követ el. A gravelozás amellett, hogy tükröt tart az ilyen hiányosságoknak, segít a karok, a hát és a has erejének növelésében, ami pozitív hatással lesz az országutizás teljesítményére is.

A kisebb csúszások beleférnek

Valószínűleg ez a pont volt az első, amire a legtöbb kerékpáros számított, és a tévékommentátorok is gyakran említik. Ha egy országúti kerékpárosnak van MTB, cyclocross vagy gravel tapasztalata, akkor általában jobb a vezetési képessége. Az egész a kerékpár általános kontrolljáról szól, mert a terepen az érzetek felnagyítva, könnyebben érzékelhetőek és megtanulhatóak.

Jó példa erre a kanyarodás, kavicsos úton remekül lehet határhelyzeteket megélni. Amikor a gumik kezdik elveszíteni a tapadást, ez jobban kontrollálható, mint országúton. Ott, amikor megcsúszik, általában már késő. A gravelon megszerzett magabiztosság csökkenti a valószínűségét annak, hogy egy országúti kerékpáros megijedjen és pánikba essen azon a ponton, amikor még menthető lenne a helyzet.

Több móka és nyugalom

A kerékpáros edzés akkor működik a legjobban, ha elég hosszú, és ehhez bizony megfelelő motivációra van szükség. A szó szoros értelmében új vér folyt az ereimbe, amikor megszabadultam a forgalomban való közlekedés okozta stressztől. Hirtelen megnőttek a nyeregben töltött óráim, könnyebben jött meg a kedvem az edzéshez, amikor tudtam, hogy az erdőben a nyugalom vár rám.


Ráadásul a Gravel új helyeket nyitott meg számomra, ahol tekerhetek - nem élveztem már, hogy örökké ugyanazokon a helyeken pörgettem a pedált, ahol relatív kisebb az autós forgalom. Az útvonalaim is változatosabbak az útfelületek miatt, és teljesen más a Kárpátokban bolyongani, vagy a Vág-folyó környékén.


A gravelozás ezen előnyeit nem azért említem, mert a országútizástól szabadulni szeretnék. Pont fordítva, ideális, ha legalább 2 bringát tartasz - néha ugyanis fáraszt a folyamatos por- és sármosás, és ilyenkor kimondottan jó átülni országútira és csak aszfalton csapatni.

Kellemesebb tél

A Gravel a tökéletes bringa télre, gyakran használom hideg és nedves időben, amikor nem ülnék országútira és valószínűleg bent edzőgörgőznék. Alacsonyabb sebességnél nincs rajta olyan hideg, a széles gravelgumik biztonságosabbak a csúszós utakon, és a defekt kockázata aszfalton közel nulla. Kellemes bónusz, hogy több a fákkal szegélyezett mellékút, így a jeges szél sem annyira zavaró. A kavicsos úton jobban fel bírtam készülni a téli időszakban, már csak azért is, mert kisebb eséllyel betegedtem meg vagy estem el.

A kerékpárok váltakozásának hátrányai

A bevezetőben összeszámoltam az összes pro és kontra érvet, de ez semmit nem mond az egyes állítások súlyáról. Azt, hogy a kerékpárok váltogatása milyen hátrányokkal vagy előnyökkel jár, mindenki saját maga dönti el, a prioritásaitól és a lakóhelyétől függően. De miért nem említetem a hegyi kerékpárt, mint hasonló alternatívát a gravelhoz? A legnagyobb, de leküzdhető különbség az üléspozícióhoz kapcsolódik.

Még egy gravel bringa is lehet más geometriájú vagy méretű, mint egy országúti kerékpár. Még ha egy kerékpáros két gépe (országúti és gravel) nagyon hasonlóak is, némi különbség mindig akad. Egy hegyi kerékpárnál pedig még inkább kinyílik az olló. Ezért is volt jó egy verseny közeledtével többet tekerni az országútival, hogy megszokjak mindent. Az eltérő pedálozáshoz, a kerékpáros cipőhöz és egyéb beállításokhoz.


Az országúti kerékpár viselkedése más - hetekig tartó gravelozás után úgy érzem, kell egy-két edzés ahhoz, hogy aszfalton is 100%-os magabiztosságot érezzek, még nagyobb mezőnyben vagy technikás pályán is.

A legtöbb amatőrt nem zavarják a gravel kerékpár utolsó mínuszai, mert ezt a tevékenységet ritkán végzik. Hallottál már a sebesség gyakorlásáról motorkerékpár vagy autó mögött? Ez egy olyan edzési forma, amit főleg a profik gyakorolnak - a jóval 40 km/óra feletti versenytempóhoz ily módon tudod hozzászoktatani a lábaidat. Ez persze terepen még egy quad segítségével sem működne, a por ugyanis gyorsan a végét jelentené ilyen edzésnek.

Ha csak egy biciklid lehetne

Már említettem valahol, hogy ha csak egy bringám lehetne, akkor mindenképpen a gravel bringát választanám. Aszfalton és terepen is gyors, és esetleg egy plusz pár kerékkel, keskeny gumikon is jól tudna boldogulni. Legalább egy országúti versenyen lenne mentségem, hogy egy gravel vázzal nehezebb nyerni.

De egy bringa nem az igazi, mivel az országúti kerékpározás egy király szakág, ezért ki is emeltem 20 dolgot, ahol más szakágakkal szemben győzött. Ha az utjaink az autóforgalom miatt biztonságosabbak lennének, akkor bizonyára csak sorsolással tudnék dönteni, melyik a jobb. Szerencsére ez a dilemma csak hipotetikus, és mindkét világot élvezhetem.